HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-10-24
Címlap / Psziché / Júlia vagyok és válok

Júlia vagyok és válok

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-10-24

Minden Júlia vágya, hogy megtalálja a maga Rómeóját. Amikor megtalálja, azt hiszi, révbe ért, csak a halál választja el őket, hiszen válni mindig csak mások válnak. Részlet Singer Magdolnának, a Harmonet tanácsadójának november 25-én megjelenő regényéből. 

 

Júlia vagyok és válok. Húsz évet éltünk együtt, és biztosak voltunk benne, hogy együtt éljük le az egész életünket. Elmúltak a nagy érzelmek, a kapcsolatunk barátsággá szelídült. Kísérletező pár voltunk, és azt hittük, mindent elviselünk egymástól. Azt akartuk, hogy felpezsdüljön a szerelmünk, ezért megengedtük magunknak a külső kapcsolatot. Ide jutottunk.

Erika vagyok és válunk. Mindig sírok, most se tudok rendesen beszélni. Meghaltak a gyerekeink nyolc éve. Ikrek voltak, kislányok. Belefulladtak a tengerbe. Túléltük, összekapaszkodtunk, azt hittem, ez a tragédia örökre összetart bennünket. Visszatért az életbe vetett bizalmunk, mertünk még gyerekeket vállalni. Kezdtük megengedni magunknak az örömöt. És most elhagyott…

Emma vagyok és válok. Sikeres voltam, energikus, magabiztos, amikor férjhez mentem. Két gyerekünk született, otthon maradtam. Feladtam az állásomat, majd lassan-lassan önmagamat is, árnyéka lettem az egykori ragyogó nőnek. Mindenem volt a család, mindent elkövettem, hogy béke legyen, alkalmazkodtam a végtelenségig. Aztán rájöttem, hogy megcsal. Megígérte, hogy abbahagyja, de folytatta. De nem a nőkről szól a történet, ők jöttek, mentek János életében, sokkal inkább arról, hogy a segítségükkel megismertem, milyen ember valójában a férjem, és én magam hogyan járulok hozzá, hogy fenntartsunk egy áldatlan állapotot. Beadtam a válókeresetet. Már semmire sem vágyom jobban, mint hogy külön éljek…

Károly vagyok, és válok. Az ilyesmi mindig csak mással történik meg. Elhagynak férfiakat, és elszakítják a gyerekeket is tőlük, tudom, de az én feleségem soha nem szerethet bele másba, és soha nem tenné meg, hogy akadályozza a kapcsolattartást a gyerekekkel. Nem én vagyok, akivel ez megtörtént, ez csak egy rossz álom, remélem, minél előbb felébredek. Nem is tudom, mit keresek ebben a csoportban.

Kata vagyok, én is válok. Szépen megegyeztünk, hogy legjobb lesz, ha szétválnak útjaink, hiszen már semmi nem köt össze bennünket. Békével elengedtük egymást, még egy szép kis szertartást is csináltunk, amelyben minden jót kívántunk egymásnak. Most azonban, hogy ő talált magának valakit, mindent kívánok neki, csak jót nem. Megőrültem teljesen, forr bennem a méreg, nem tudok aludni, kémkedek utána, mindenkit ezzel traktálok, már menekülnek előlem a barátaim és a munkatársaim. Kifordultam önmagamból, pedig éppen az történt, amire vágytam, új életet kezdhettem. Hát szép kis új élet, mondhatom!

Júlia vagyok és válok, mondtam tegnap hősies elszánással a névtelen válók első csoportfoglalkozásán, elcsukló hangon, pedig nem akartam, pedig nevethetnékem támadt, hát ide jutottam, ahova az anonim alkoholisták az amerikai filmekben, Joe vagyok és alkoholista, hallottam magamban, ahogyan próbáltam megfogalmazni, mi a fenét keresek itt. Húsz évet éltünk együtt, és biztosak voltunk benne, hogy együtt éljük le az egész életünket, magyaráztam, és mindenáron ki akartam fejezni, hogy milyen szilárd volt a mi kapcsolatunk, hogy a férjem milyen klassz ember valójában, továbbá, hogy mennyire vétlen a válásunkban.



Válok, igen, tegnap végre kimondtam
. Most minden más, elsősorban én magam. Például gazdagodott a szókincsem, ez is a válás hozadéka. Hétköznapi szóvá vált a geci is, társaival együtt. Nem csak magamban, és nem csak, ha haragszom. A gyerekek élvezik. Az ő korukban ez sikk. Ez a geci macska odakakilt az előszobába. Odaszart, az csúnya szó, az anyukám megnevelt, ilyet soha nem ejtünk ki a szánkon. A macskánk sem pisál, húgyoz és szarik, hanem pisil és kakil. Az a geci. Igaz, hogy ötven is elmúltam, és az anyukám régen halott, lehetne végre saját értékrendem is, talán van is ebben, abban, de többnyire a bennem élő anyukám tartja a karmesteri pálcát. A múltkor lovak közt volt Bálint, és mesélte, hogy a ló éppen akkor szart, amikor ő odaállt nézni. Bántotta a fülemet a szó. Így nem beszélünk. De hát egy hatalmas ló hatalmas terméke csak nem kaki? Az is hogy hangozna? De hát akkor mi? Trágya? Fécesz? Ürülék?

Ha az élet ilyen bonyolult egy ilyen kis kérdésben, hogy a fenébe ne lenne az egy váláskor? Nyomozhatok hónapszám, melyek a valódi érzelmeim, mi van a mélyben, mi van a harag alatt? Egy biztos: gyötrelem. Véget nem érően.

Különben egyáltalán nem geci. Ez csak a haragom. Nem ő, a haragom manifesztálódása egy szóban. Hozzá kötődik a harag, igen, kapcsolatban van vele, ezért ő a geci, noha ártatlan. Két síkon futnak az érzelmeim, van a meztelen érzés, olyan, amilyen, és van a gyanakvó megfigyelő, amely sejti, hogy az érzelmeim megcsalnak.

Naponta gyalogolok. Általában átvágok az utcánk végén kezdődő nagy réten, majd Szilajerdőn keresztül, egy mély szurdok mellett haladva feljutok a házunk ablakából tevét formázó hegyek egyik púpjára, egészen a Kilátóig.

Mostanában inkább a kertváros utcáin csatangolok, és nézem a kerteket, hogyan változtatják meg az évszakok. Most ősz van, a lábam alatt dió roppan, micsoda nagyszerű teremtmények! Rétegesen öltözködnek, gyerekkorom óta ez jut eszembe róluk, meg az anyám, aki engem, is erre tanított, amikor még kislány voltam, és éppen nem a szép beszédre próbált rávenni. A diók először fázósan be vannak burkolózva egy vastag zöld kabátba. Aztán lassan-lassan bontogatni kezdik magukról, majd hopp, egy merész ugrással el is rugaszkodnak tőle. Ott vannak a lábam előtt, de még mindig felöltözötten, mondjuk úgy, az alsóneműjükben. Megpróbálom leszedni róluk, de ezt már nem adják olyan könnyen, mint a felsőruhájukat. Meg kell érte küzdeni, mint egy vonakodó szűz lányért. Én nem óvatoskodom, lényegre török, mint egy macsó. Sportcipőm sarkával feltöröm a legszebb diót, előre örülve a rám váró élvezetnek.

Csalódottan nézem a kincsnek vélt tartalmat. A kívül gyönyörű dió belül rohadt és férges.


Pont, mint én. Kívül egy helyes nő, mosolyog, teszi a dolgát, tréfálkozik a gyerekeivel, jön-megy, előadásokat, tréningeket tart, belül meg rohad.

Rohaszt a harag, a keserűség.

A férjem − hivatalosan még az − karizmatikus személy. Nem szép ember. Hórihorgas, betegesen sovány, a háta görnyedt. Korán őszülő haja néha csapzottan, zsírosan lóg a szemébe, máskor a fodrász úgy megkopasztja, hogy elálló fülei eluralják az egész fejét, ilyenkor kifejezetten nevetségesen néz ki. De a nők bele tudnak szeretni, mint ahogyan én is beleszerettem húsz éve.

Most válunk. Furcsa nagyon, szokatlan. Jó házasság volt a miénk, nemrég még azt hittük, életünk végéig együtt maradunk, ahogyan mondtam a csoportban. Vannak házasságok, ahol napirenden vannak a veszekedések, sőt a válás gondolata is felmerül újra és újra. Ők talán felkészültebbek, ha egyszer tényleg megtörténik. Bár nem tudom, hiszen itt van példának a szomszédasszony is. Ágiék házassága egy merő katasztrófa volt, most mégis úgy éli meg, hogy rászakadt a világ, és olyasmi történt vele, amire álmában sem számított. A férje nem bírta tovább, lelépett egy nőhöz. Ági átélése az, hogy rútul elhagyták őt és a gyerekeket. Hallgatom a szentségeléseit napestig, és elbámulok, mivé lett ez a halk szavú, finom, kultúrált kis teremtés. Trágár sms-ei, amelyeket az új nőnek küldözget, vigaszt nyújtanak számomra, enyhítik a szégyent, amit magam miatt érzek, hogy mivé lettem.

A mi házasságunk jó volt, ismételgetem magamban, miközben rugdosom a lehullott diókat. Vagyis hát éppen ezen töprengek hónapok óta, hogy mi volt benne valóban jó, és mi az, ami önámítás.

Ahogy körülnézek, és látom a többi házasságot, feltétlenül jónak mondható. Például nem veszekedtünk. Erre persze már nem vagyok annyira büszke. Végeztek egy kutatást, vagy 18 évig kísértek házaspárokat. Akik veszekedtek, azoknak többsége máig együtt van, míg a látszólagos harmóniában, csendesen élő párok majdnem mind elváltak. Készen kell állni arra, hogy szembesüljünk a problémákkal, vállalni a vitákat, konfrontációt, és ezzel esélyt adni a változásnak. Ki kell adni azt, ami bennünk van, a konfliktuskerülés a kapcsolat halála.

Én most készséggel kiadnám a haragomat, de nem tudom kinek, hogyan? Jobb híján a diókon bosszulom meg sérelmeimet.

Talán az önsegítő csoport segít. Már az is megnyugvást adott, hogy nem vagyok egyedül. Más is válik, nem csak én.

Singer Magdolna

Képek:
piqs.de: Alfred Lohmann: Horizon
piqs.de: Kristiaan - Julia
piqs.de: Kristiaan - Julia





 
 
[ 4340 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x