Miért ragaszkodunk a fájdalmainkhoz?
Címlap / Psziché / Miért ragaszkodunk a fájdalmainkhoz?

Miért ragaszkodunk a fájdalmainkhoz?

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-19

Amikor valami fáj, az annyira értelmetlen, hogy muszáj valamit találnunk benne, ami elfogadhatóvá és ezáltal elviselhetővé teszi azt számunkra.  

Egy újságban olvastam egy írást valakitől, arról, hogy mennyire tudta idegesíteni, hogy egy barátnője állandóan boldognak mutatkozott, míg ő legszívesebben visszarángatta volna őt oda, hogy lássa, a világ nemcsak mosoly...
Azután a minap találkoztam valakivel, aki épp érzelmi fájdalmat él át és úgy tűnt, hogy nem akar tőle megszabadulni egyhamar.
Akkor eszembe jutott, hogy vajon miért ragaszkodunk ennyire a fájdalmainkhoz?

Amikor én magam is a béka popója alól tekintgettem a világra, a biztató szavak nekem sem segítettek. Sőt, én magam is kifejezetten dühöt éreztem azok iránt, akik boldogok, mosolyognak, bölcsek, míg én fájok, szenvedek. Nem azért, mert irigy lettem volna rájuk... ugyanis nem akartam boldog és mosolygó lenni, nem vágytam egy olyan állapotra, amiben ők voltak és én nem kaphattam volna meg.

Nem irigység... inkább egyedüllét. Azért voltam rájuk dühös, mert nem voltak mellettem. Túl messze voltak tőlem. A boldogságuk és az erejük elérhetetlen messzeségbe tette őket a számomra, hogy reményt érezzek arra, hogy lenyúlhatnak értem és kihúzhatnak a fájdalmamból. Egyedül éreztem magam. Panaszkodni vágytam, sírni, megélni a fájdalmat, a dühöt, a reménytelenséget - mégis azzal a tudattal, hogy egyszer ennek vége lehet. Látni a reménysugarat, mert a fájdalomból való kimenetel útja adja meg a szenvedés értelmét. Utána elmondhatjuk, hogy igen, ezt is túléltem! Mert amikor valami fáj, az annyira értelmetlen, hogy muszáj valamit találnunk benne, ami elfogadhatóvá és ezáltal elviselhetővé teszi azt számunkra. Még ha nem is mindig igaz egészen.
 

De ha kifelé vágyunk, miért ragaszkodunk mégis sanyarú sorsunkhoz, nehéz érzelmeinkhez?

Talán szelektálunk, hogy kik maradnak mellettünk, kik tartanak ki mellettünk?
Talán magunkat teszteljük, hogy mennyit bírunk elviselni?
Talán szeretnénk magunkra felhívni a figyelmet, hogy végre megkaphassuk a szeretetet és törődést, amire vágyunk?

Talán csak szeretnénk megtapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül?

Talán csak letesszük az elhasználódott energiákat, kidobjuk a fájdalom és a sírás által a szemetet, mielőtt belépünk életünk új szakaszába. Mint egy alapos kitakarítás évszakváltáskor vagy mielőtt ünnepre készülünk. Mert valahogy nem igazi egyetlen ünnep sem anélkül, hogy legalább egy dolgot ne tennénk rendbe magunk körül. Akár a teljes lakásunkat pucoljuk fényesre vagy csak egyetlen tárgyat, ami számunkra fontossággal bír. Szükségünk van a tisztogatásra, a megújulásra. Miért lenne ez másként az érzelmeinkkel?

Mivel tapasztalatból tudom, hogy a szavak ilyenkor keveset érnek, így ez a cikk is pusztába kiáltott szó lehet. Egy dolgot azonban mindenképpen szeretnék üzenni azoknak, akik fájdalmas érzelmekkel küzdenek: Nem vagy egyedül!

Ha a sírástól könnyes szemed elől elveszed a kezed és felpillantasz, megláthatod, hogy mennyien állnak melletted, hogy biztosítsanak a szeretetükről. Engedd, hogy átöleljenek!

Életed ünnepét nem kell takarítással töltened! A seprűnek nem kell állandóan dolgoznia. Engedd, hogy a tisztulás megtörténjen és azután tedd le a seprűt. Élvezd a kiüresedést, a tiszta lehetségesség állapotát. Itt lehet igazán mélyeket lélegezni.

 


 

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 6530 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x