Ezt túléli a kapcsolatunk? - Szexuális és szerelmi dilemmáink...
Címlap / Psziché / Ezt túléli a kapcsolatunk? - Szexuális és szerelmi dilemmáink

Ezt túléli a kapcsolatunk? - Szexuális és szerelmi dilemmáink

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-12-14

A mi kapcsolatunk bármit túlél, mert szeretjük egymást. Ezt a krízist már nem éljük túl együtt - pedig szeretjük egymást. A két véglet között számos apróbb és nagyobb döntés húzódik, s a probléma nem abban áll, hogy "asszonypajti" házsártos természetű-e, vagy "férjuram" bedobja-e a koszos zokniját a szennyestartóba. Ennél sokkal többről van szó. Kapcsolati dilemmák és módszerek a döntéshozatalhoz. 

 

Ahhoz, hogy döntést tudjunk hozni egy ilyen párkapcsolati dilemma során, először is nézzük meg, mi is az a dilemma, és hogyan oldjuk meg általában.

A klasszikus kérdés: melyik ujjamat harapjam meg?
Jó és rossz közül könnyű választani. A dilemma olyan helyzet, ahol nem jó és rossz döntés, hanem két rossz, vagy két csuda tudja, hogy jó-e vagy rossz-e címkéjű döntés közül kell választanunk. Sőt nem is csak kettő állhat rendelkezésre, hiszen ahány jó barát, annyi tipp, tanács, ötlet, megoldás kínálkozhat. A dilemma árnyalt probléma, melynek alternatívái önmagukban is számos jó és kevésbé jó vonást hordoznak, megnehezítve döntésünket.

Talán a párkapcsolati dilemmákban való döntéseink határozzák meg a legerőteljesebben  életutunkat, de érzelmi életünk alakulását feltétlenül. Azért van ez így, mert minden egyéb életterületünkön hozott döntésünk kihat a párkapcsolat területére, ugyanis ez a legintimebb társas szféránk. (Ha rossz pénzügyi döntést hozunk és emiatt válságba kerül a családunk, akkor is a család, a kapcsolat a középponti elem, ha karrierutunkon hozunk rossz döntést, az is a párkapcsolatunkra van egyenes hatással, stb… )

Fontos kikötni, hogy a döntést mindig az EGYÉN hozza meg, elsődlegesen az egyén életére lesz hatással a döntés helyessége vagy helytelensége, ám a döntés minden ilyen esetben legalább még egy személyre kihat.


Néhány tipikus dilemma, amivel gyakran találkozunk:
  • Megcsalt – kirúgjam vagy sem? (Ha már kirúgtam: Visszafogadjam-e vagy sem, ha szeretem. Ennek a folyománya, hogy kirúgtam, de visszajön-e még hozzám, hiszen szeretem) + Megcsaltam – kirúg vagy sem? (A zárójeles mondat újrakezdve ellenkező előjellel! )
  • Szerelmes lett valaki másba – vagy én lettem szerelmes valaki másba. Szakítsunk? Váljunk?
  • Folyton … kicsinek, elnyomottnak, megalázottnak, megtűrtnek, alsóbbrendűnek, stb. … érzem magam mellette. Meddig viseljem még el?

4 döntési fázis dilemmázóknak - Hogyan szoktunk dönteni általában?
Az alábbi folyamat során végig erős érzelmi nyomás nehezedik ránk a döntést illetően, ám a legtöbben ezt az utat ismerjük és járjuk végig.
  1. Számba vesszük a lehetséges megoldásokat. Megnézzük, hogy melyik jár kevesebb áldozattal, fájdalommal, hol lesz kisebb az ellenállás, mik a lehetséges következmények.
  2. Átgondoljuk az összes lehetőséget, ha kettőnél több megoldási játszma lehetséges, általában kettőre redukáljuk a  megoldások számát a döntéshez.
  3. Általában megbeszéljük a problémát egy jó baráttal, egy „referencia” értékű külső tanácsadóval, aki nem elfogult és adunk a véleményére, sőt talán még egy szakértőhöz is elmegyünk (Pszichológus, párterapeuta, kineziológus).
  4. Meghozzuk a döntést, melyhez elhatározzuk, hogy hűek maradunk. Belekezdünk a döntés szerinti folyamat végrehajtásába, de a folyamat legelején érzett érzelmi nyomás egy cseppet sem szűnik meg. Gyakran még mindig nem vagyunk arról meggyőződve, hogy jól választottunk. Emiatt van az, hogy a meghozott döntésünket nem mindig tudjuk fenntartani. (Mégis visszafogadjuk, mégis kirúgjuk egy hirtelen érzelmi impulzustól vezérelve, stb…)


A szokásos pálya tehát, amit mindannyian bejárunk, nem vezet igazi döntéshez. A dilemmában meghozott döntés során nem csökken az érzelmi nyomás és nem tudjuk egyértelműen, hogy a döntésünk a lehető legjobb. Ha nem vágynánk tiszta lelkiismeretre, akár egy gyermekkori kiszámolós mondókával is kiválaszthatnánk a megoldások egyikét. Arra pedig, hogy miért nem tudtuk magunkat tartani a döntéshez, mindig van egy remek takarónk: Szeretem! – vagyis az érzelmek. A fel nem dolgozott, akadályozó, gátló érzelmek.

A döntés, amit végig is viszünk...
... egyáltalán nem mentes az érzelmektől. A jó döntések mélyén mindig és mindenkor érzelmek húzódnak meg, mert ezek adják a tápanyagot ahhoz, hogy a döntés szerint tudjunk cselekedni. A motivációnk mindig egy érzésre, egy érzelemre mutat, mely táplálja cselekedeteinket. Ám a cselekedetek már átgondoltak, tudatosak, és végeredményüket tekintve elégedettséghez vezetnek. Az ilyen döntésben nem jellemző a bizonytalankodás – a megingás igen, de a tartós bizonytalankodás a döntés helyességét és célját illetően már nem!  Azt is tudjuk, hogy mi a célja tetteinknek és döntési folyamatainknak. Mi hát a különbség a fenti 4 lépésben történő döntéshozás és a boldogságot hozó döntéshozatal között?

A dilemma gazdája vagy! Bánj vele jól!
A dilemmázó gyakran annyira össze van zavarodva, hogy azt mondja, nem is tudja, mit is szeretne valójában. Annyi tanácsot, ötletet, útmutatást kapott, hogy teljesen elveszett a ráció erdejében. Szinte már azt sem tudja, hogy honnan is eredt az egész probléma. A döntést soha nem tudjuk kitolni valaki másra – azt nem csak meghoznunk kell magunknak, de végigcsinálni is nekünk kell. A dilemmáink valódi megoldását egy belső elhatározás jelenti, amikor mélyen legbelül meg vagyunk győződve arról, hogy a döntésünk helyes. Nem mindig van jó döntés, de olyan döntés mindig van, amit én elfogadhatónak, kivitelezhetőnek és érzelmileg a leghelyesebbnek tartok a magam és így mindenki számára. Nézzük azt a 4 lépést, mely a belső megoldáshoz vezet. Figyelem! Ez a négy lépés sokkal nehezebb, mint az első, ugyanis nem keresi a kisebb ellenállást és egyáltalán nem foglalkozik vele, mit mond majd a szomszéd  vagy Géza bácsi, esetleg anyu …
  1. A probléma gyökerének feltárása.  – Értsd meg, hogy mivel állsz szemben. Menj egészen a probléma mélyére. Ebben remek segítséged lehet egy pszichológus vagy megfelelően hallgatni tudó jó barát. (Nem! Nem a jósnőd, aki múltkor is megmondta a frankót!) Talán a legjobb ötlet, ha fogsz egy füzetet, egy diktafont, s félreülsz. Kiírod, vagy kibeszéled magadból mindazt, ami a helyzetről eszedbe jut. Mivel nem fogja rajtad kívül senki sem elolvasni, sem meghallgatni ezt a monológot, így tényleg bármit mondhatsz. Az efféle monológ hosszú – és ez nem baj. Akkor ér véget, ha te a saját magad számára leszűrted a konzekvenciát a kérdésre: Miért? (Miért vagyok ebben a helyzetben? Miért csinálom újra ezt?stb. …)
  2. Hallgasd meg az érintetteket. – Nagyon nehéz feladat. Mert a meghallgatás lényege az, hogy nincs kritika, nincs hegyi beszéd, nincs bezzegelés, nincs semmilyen válasz. Csak meghallgatás van. A legtöbben ki sem bírjuk egyszerre. Ha te sem tudod megcsinálni elsőre, akkor a hiba nem a készülékedben van. Ezt tanulni kell, gyakorlás szükséges hozzá. Azokban a helyzetekben, ahol érzelmileg érintettek vagyunk, borzalmasan nehéz dolog a meghallgatás, pláne akkor, ha egyáltalán nem kölcsönös. (Többnyire a társunk az első négy fázist követi, tehát nem lesz kölcsönös!) Ha az érintettek álláspontját is ismered, akkor világosan láthatod, hogy mi is szól ebből ténylegesen rólad, a te személyedről. A döntés jobbára már ezen a ponton megszületik, de még nem érett arra, hogy végrehajtsuk.
  3. Informáld a többieket. – Beszélj az érzéseidről, még akkor is, ha eleinte megtámadnak. Ha tudod, hogy az érzések megmutatása és megértése a megoldáshoz vezet, akkor a támadást is vállalnod kell. Itt tényleg nem kap helyet a kisebbik ellenállás irányába haladás. Ha döntést, vagy döntéseket hozol, melyekről tudod, hogy tényleg véglegesek, akkor ezt mondd ki egyértelműen és cselekedj is aszerint. (Döntöttem. Folyamatosan megbántva érzem magam itt. Ahhoz, hogy az érzéseimmel tisztába tudjak jönni, elköltözöm. Azt azonban még nem döntöttem el, hogy ez végleges-e, ez tőletek is függ. Viszont ez a döntésünk most még nem időszerű.) A döntéseid folyamatában ők is érintettek.
  4. A folyamat-tudatosság vezessen! – A döntések újabb és újabb döntéseket szülnek. A folyamat-tudatosságban a legtöbben előre szeretjük látni a következő 5-8 lépést, ám ez valójában nem lehetséges. Az aktuális helyzet egyetlen döntése az, amit valójában láthatunk. Lehetnek ugyan – és vannak is! – tippjeink a következő reakciókra, de semmi garancia nincs arra, hogy berendezkedhetnénk mások döntéseire adott tippjeink szerint. Amit tehát most elhatároztál, az most érvényes. Rád érvényes – és azokra, akiket általad érint. Sokaknak segít, ha nem egyetlen nagy döntést kell meghozniuk, hanem több, apró lépésben meghozható döntésben tudnak gondolkodni.

A dilemma végén sokat segít, ha megköszönöd a résztvevőknek azt, hogy ott voltak – még akkor is, ha ők a saját szerepüket negatívként élhették meg az ügyben. A tudatos döntési folyamat sajátja az, hogy a végén minden résztvevő szerepe tisztázódik, s nem marad a szívünkben harag. Megbocsátunk minden „játékosnak”. Ha köszönetet tudunk mondani nekik, talán ők is előbb megbocsáthatnak saját maguknak. Ezzel pedig saját környezetünk problémamegoldó szintjét emeljük lassan egyre magasabbra és magasabbra.

Gáspár Katalin

Képek:
piqs.de: can-arne-on - traffic at night
piqs.de: Hansjörg Hoffmann - Maßhaltig





 
 
[ 4195 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x