A nemi vágy a terhességi csíkok és a zöld katyvasz mélypszichológiája...
Címlap / Psziché / A nemi vágy a terhességi csíkok és a zöld katyvasz mélypszichológiája

A nemi vágy a terhességi csíkok és a zöld katyvasz mélypszichológiája

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-19

Nők. Szexisek, fiatalok, csitrik, futnak az utcán. Szinte még gyerekek. Bámulok utánuk, mint egy nagyra nőtt kamasz. Alig túl a harmincon, vak ösztönös vággyal. Nemrég még egyik lábamról a másikra állva toporogtam a gimi előtt, azon izgulva vörös nyakkal, vajon megengedi-e az a göndör, kócos, csámpás kiscsaj, hogy hazakísérjem? Ma már az a kócos csajszi a feleségem. Apuka vagyok. Legalábbis a csemete szerint, aki így hív engem: apuka! 

A csitriket azért megnézem az utcán. Persze csak lopva, vagy úgy, hogy az a göndör-kócos nő mellettem meg ne lássa. Még mindig olyan gebe-karcsú, mint egy fiú, de a bőre bizony csíkos lett a szülés alatt. Imádom őt, de tudom, hogy már nem fog soha hasi-pólót hordani és soha nem fogok már azon drukkolni, hogy vajon megengedi-e, hogy hazakísérjem. Együtt lakunk ugyanis, sőt együtt is alszunk, mint az jó házasok közt szokás.



Miért nézem meg a csajokat?


Miért horgad fel bennem a vágy újra és újra, ha meglátok egy-egy szexi szőkét, vagy dögös feketét az utcán, a buszon, vagy a mellettem himbálódzó menő kiskocsiban, harsány zeneszóra "gerappázva"? Miért csábul el a szemem, ha az agyam, a szívem valaki másé? A feleségem ugyanis veszettül jó csaj. Feszül a nacija a hátsóján, és úgy tud kacagni, hogy még a legborúsabb napomon is felvidít, ha a nevetését hallgatom. Imádom a hangját, ahogy beleszól a telefonba: -Énvagyooook! Így, egyben mondja, olyan hangon, hogy meg kell tőle veszni!


A kiscsajok. Mégis ott vannak a kiscsajok.


A feleségem tudja, hogy meglesem a csajokat. Sőt! Nyíltan megbámulom őket. Morog, mint a bolhás eb, mégis elnéző. Nem érti - ahogy én sem - minek nekem ez a vizuális inger, amikor ott van ő. Nem tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy férfi vagyok. A férfiak mások. Ettől a dumától másznak falra a nők, jól tudom, mégis így van. A férfiség mibenlétre előttük - s lehet, hogy előttem is - örökre az érthetetlenség homályába vész. Érezni ugyanis érzem, de érteni egyáltalán nem értem! Mi ez a vadászösztön bennem? Miért kell az agynak lehűtenie a vágyat? Kell, hogy lehűtse? Eretnek gondolatok, jól tudom. Nem is férnek össze a magamról alkotott, jól összetoldott-foldott képpel. Mert úgy képzelem én magam, hogy házas ember olyasmit nem csinál, rendes férfi ilyesmit nem tesz. Én meg egy rendes házasnak címkéztem fel magam, hát nincs más hátra, ekként viselkedem. És lesem a tavaszi csajokat. Miniszoknyában, hasi-pólóban, barnára szolizva, köldökgyűrűvel méteres műpillákkal. Kiborítanak, mert akkora a bűntudatom, mint egy első áldozónak, aki megleste a papék kislányát fürdés közben.

A bűntudattól vezérelve bekódorgok egy butikba. Na jó! Nem a bűntudat volt! Vitatkozhatok itt a lelkiismeretemmel, úgyis én győzök, velem szemben, hát bevallom, hogy egy csinos szőke, lakkos körmű babuci miatt szédelegtem én abba a biobutikba. Rámeredtem alig kivillanó, pucér köldökére, és megszemléltem, milyen szépen domborodik az a kis csipkepóló és összeszedtem bűntudatos bátorságomat, megkérdeztem: narancsbőr ellen valami készítmény ha lenne...

Szőke baba bután nézett rám, arcára volt írva, hogy azt gondolja: - Ezt is unja valaki!

Zöldes enyőkét nyomott a kezembe, csinosan diszkrét flakonba kényszerítve. Ez a tuti szer- ígérte - mondván, ő is ezt használja. Volt vagy tizennyolc éves, ha megvolt már annyi egyáltalán, és ezerig biztos voltam benne, hogy olyan hibátlan a bőre, mint egy most született őzikéé, és arra is mérget mertem volna venni, hogy a csillagászati árú zöld kulimásznak semmi köze nincs bőre szépségéhez. Az ő kozmetikumát még úgy hívják: fiatalság.

A zöld krémmel a zsebemben és bűntudattal a lelkemben hazamentem. Tavasz van! Menthetetlenül, egyszer és mindenkorra, tavasz! A csemetét gyorsan lepasszoltam hát a nagyihoz, és elkaptam az én gömbölyű nevetésű, csodaszép asszonykám karcsú derekát. Saját kezemmel simókáztam csiklandós bőrébe a kenőcsöt. Hogy annak illatától, a bőre érintésétől, vagy csak a tavasz ihletésétől bolondultam-e meg hirtelen, hát nem tudom! Rádöbbentem, hogy én imádom a narancsbőrt, imádom a dolgos kezein a rövidre vágott, franciásra manikűrözött körmöket, a simogatását, elsodor a vágy, mint már annyiszor és megfogadom, immár ezeregyedszerre újra, hogy soha többé nem nézek másra.

Ez az én tavaszom. Bűntudatos, kamaszos tavasz, alig túl a harmincon. Szerelmesen, boldogan. Most azon tépelődöm, ha a felségem elolvassa, mit fog szólni. De vállalom, mert férfi vagyok, és ezt ős is tudja. Férfinek lenni mellette pedig nagyon jó.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 8578 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x