HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-10-21
Címlap / Psziché / A pánikbeteg: valójában szadista?

A pánikbeteg: valójában szadista?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-10-21

Társadalmi szinten minden olyan megnyilvánulás elítéltetik, mely eltér a megszokottól, az átlagos viselkedési normáktól. Egyes esetek annyira mások lehetnek, hogy deviánsnak bélyegezzük őket, és gyakran nem elégszünk meg azzal, hogy a tudatalattinkba száműzzük a problémát kiváltó ember érzelmi megnyilvánulásait, de őt magát is hűvösre tesszük - a rendőrség részvételével. Mitől is tesszük ezt függővé? Attól, hogy mennyire minősül kártékonynak az illető viselkedésforma a környezetére. Természetesen az elfogadhatóság mértékét vallások, szokások és népcsoportok kialakult rendszerei nagyban meghatározzák. 

 

A cikk első részéért kattints ide >>

Az agressziónak számtalan megnyilvánulási formája ismeretes. A verbális és testi agresszió teljesen nyilvánvaló, mégis érthetetlen a kívülálló számára, hogy miért nem változtat az áldozat azokban a helyzetekben, amikor látszólag megtehetné.

Sok ember számára elég egy fesztivál - bármilyen másság felvonulási rendezvényei komoly belső küzdelmet okozhatnak neki, hiszen elfogadhatatlannak tartja, de a beleszólás lehetősége nélkül áldozatként tekint saját magára. Ide sorolhatunk minden olyan társadalmi, vallási, gazdasági megnyilvánulást, melyet az egyén hatalomként él meg, s tehetetlennek érzi magát az adott helyzetben.

Az egyén számára azok a helyzetek válnak megbetegítővé, amelyek ellen nem tud védekezni. Mikor tűnik lehetetlennek a védekezés bármely formája? Amikor olyan ember a bántalmazó, akit szeretünk vagy tisztelünk.
A gyermekkor az első és utolsó iskola, melyben a primer viselkedési szokásokat megtanuljuk. Az ebben az időszakban megtapasztalt élmények lesznek az alapjai annak, hogyan gondolunk, érzékelünk és reagálunk a világra. A kisgyerek eredendően elfogadja szeretett tekintélynek a szüleit, később a nevelőit. Akkor is szentnek tekint az általuk kimondott szóra és megcselekedett mozdulatokra, ha az számára fájdalmas, káros vagy akár halálos. Ezekben az esetekben a gyermek elítéli önmagát és felmenti az agressziót végző személyt.


Az agresszió bármilyen formáját elszenvedő gyermek lelkileg visszahúzódóvá válik, testileg megfigyelhető az izomzat fáradt, lassú és öreges mozgása. A gyermek izmai akkor is emlékeznek a fájdalomra, ha a pofonok, ütések nem csattannak el a testén, "csak" a lelkén. Egy kártékony mondat elhangzásakor a test ugyanúgy próbál elhúzódni, mint amikor a nadrágszíj közeledik. Ebben a menekülési mozdulatban résztvevő minden egyes izom reagálni fog akkor is, ha évekkel később emlékezteti egy szó, egy érintés a  régi sérelmekre. Az ember viszont nem érti, mi történik ilyenkor, hiszen már régen fátylat borított a múltra. Valóban, de a fátyol pusztán a tudatunkat védi az emlékezéstől, a testünket nem.

Az előző cikkben bemutattam, miért reagál pánikbetegséggel az, akit külső agresszió ért, és önmagát áldozatnak tekintve a negatív érzelmeket maga felé fordította.
Amikor a gyermek-felnőtt szóban vagy tettben durvasággal találkozik, akkor a másik lehetséges lépés a külvilág felé irányuló támadás. Ebben az esetben az egyén nem önmagát, hanem a környezetét teszi felelőssé. Mindketten áldozatként tekintenek önmagukra, de amíg az önbüntető a pánikbetegséggel egyszerűen pihen, addig az agresszor a pánikbetegséggel vesz revansot a környezetén.

Szeretném, ha megértenék, hogy minden probléma gyökere ugyanaz: a fájdalmat követő félelemre adott válaszreakció. Soha nem segít egy betegség megértésében és meggyógyításában az ítélet, de a sajnálat sem. Ezért teljesen lényegtelen, hogy egy beteg az erejét önmaga ellen fordítja, vagy a környezetén próbál bosszút állni azért, hogy az energiaáramlást kiegyenlítse. Nincs nehezebb és fájdalmasabb betegség, mindegyik ugyanazt jelenti.


A MET-terápia során az izmok megszabadulhatnak attól a rögzített mintától, mely a félelemre adott agressziót kiváltotta - akár önmaga felé, akár a külvilág ellen irányul.

A segítség első lépése, hogy elfogadjuk azt, ami megtörtént, azzal együtt, amit a jelenben tapasztalunk. Ezért a beteg és betegség felé a tisztelet és megértés a helyes út a sajnálkozás helyett.
"A cél, hogy az érzés testben való megragadásából - ahol az érzések tudat alattiak - kioldjuk az érzéseket, és a tudatalattiból a tudatosba emelve azt, a gondolkodáshoz kapcsoljuk. Hiszen azok a megbetegítő érzelmek, melyeket nem értünk pontosan."

Michaela Glöckler, az Atropozófiai Társaság Orvosi Szekciójának vezető orvosa.

MET oktatás indul 2011. szeptember 21-én! További információ >>

Tömör Erzsébet
MET-terapeuta

Képek:
piqs.de: kibri - Ich sehe dich ...
piqs.de: kolorit - Skepsis





 
 
[ 4956 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x