Elengedés vagy meghaladás?
Címlap / Psziché / Elengedés vagy meghaladás?

Elengedés vagy meghaladás?

Forrás: Flo
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-05-28

Gyakran hallom magukat ezoterikusnak valló emberek szájából, hogy engedj el dolgokat, meg hogy lépd át, ám ez valójában senkinek sem megy. Nem is mehet, mert ilyen nincs. Mit engedj el? Egy függést? Egy kötődést? Vágyakozást? Haragot? Fájdalmat?  

 

Akinek mégiscsak sikerül “elengedni” valami kínzó érzést, nem tesz mást, mint az ahhoz való érzelmi kapcsolódását figyelmen kívül hagyja, letagadja önmaga előtt, vagyis elfojtja. Elengedésről szó sincs. A psziché, a személyiség törvényszerűségei attól még, hogy nem ismerjük vagy tagadjuk őket, pont olyanok, mint a fizika törvényszerűségei: tehetsz rájuk, de attól még hatnak rád.

Hiányból hiányba
Ha valami felé függés található bennünk (lehet ez étel, cigaretta, kapcsolat, játék, szex, maszturbálás, írás, internet, tarot, alkohol, kábítószer vagy bármi más), az annak a jele, hogy valamiféle hiányt próbálunk betömni. Ha erőnek erejével elszakítod magad függésed tárgyától (vagy alanyától), attól még a hiány eleven. Még akkor is, ha épp nem érzed. Számos példa van erre. A cigiről az evésbe, a fűről egy kapcsolatba, kapcsolatból kapcsolatba, írásból kapcsolatba, kapcsolatból maszturbálásba, és még sok-sok egyéb variáció létezik. A hiány marad.



Permanens hazugságok
Olyan, mintha szabad vegyértékű elektronjaink maradnának akkor is, ha éppen nincsenek kötésben. A hiány az hiány, amit lehet kötésbe engedni (és átmenetileg így feledtetni, de sosem hoz semmilyen kötődés vagy kialakult függés valódi, mély megelégedettség érzést), lehet szenvedni tőle, és le lehet tagadni,  tudattalanba süllyeszteni (mely tudattalan Ken Wilber szavaival élve a permanens hazugságok színtere).

Nézz szembe az érzésekkel
Vagy nézzünk a dühvel egy példát: engedd el a dühöt, melyet apád iránt érzel! Tagadd le, nem illik, a spirituális úton járók nem dühösek, hanem a béke megtestesítői… ugyan már! A spiritualitás a teljesség keresése. A teljességnek pedig letagadhatatlan része a düh, csak félünk tőle, mert legtöbben vagy elfojtott (így kiszámíthatatlansága miatt félelmetes) vagy nem kontrollált (így bántalmazó mivolta miatt riasztó) formában találkoztunk vele gyerekként, majd később felnőttként is. Ám ha Isten a minden, akkor annak a düh is szerves része – lásd az egész Ószövetséget.

Mit tegyünk, ha az elengedés ilyen módon nem működik?

Ha sem a magányt, sem fájdalmat, sem dühöt, sem hiányt nem lehet csak úgy elengedni?
Hát meg lehet haladni!

Kisimogatni a vasmacskát

Ezek az érzelmek mindig igen korai életkorban gyökereznek, még ha a jelen aktualitást is kínál ezek újraélésének. Van mód eljutni a mélybe nyúló vasmacskákig, és ki lehet őket onnan simogatni kitartó  munkával.
Mit jelent kisimogatni a vasmacskákat? Először is ehhez le kell szállnunk odáig magunkon belül, ahol a vasmacska van - s mely utat érdemes tapasztalt búvár kísérésével megtennünk. Utána megvizsgáljuk a horgonyt, érintgetjük, szagoljuk, ízleljük, és figyelmet fordítunk a láncra is, mely összeköti a hajónkkal.

Halljuk sokszor azt is: te nem az érzelmeid vagy, nem a gondolataid vagy, nem a tested vagy. Ez, úgy vélem, komoly igazságtartalommal bír. Ám mindaddig, amíg tagadjuk, hogy ezek is vagyunk, addig a meghaladás nem jön, nem jöhet létre! Így hát a túlzott harag, fájdalom, magány, függés akkor múlik el, a vasmacska akkor foszlik köddé, ha megengedjük magunknak azt is, hogy azonossá váljunk velük egy időre. Hogy átéljük, hogy átégethessen bennünket mindaz, ami annak a lényege.

A hajód és a vasmacskája
Ha a személyiséged a hajó, te meg a hajón a tudat, méltán érezheted és gondolhatod, hogy nem vagy azonos a hajóval. Valóban nem. Ám a tudat ebben a létezési formában a személyiséghez kötött. Csak az a kérdés, a személyiséged használ téged, vagy te használod a személyiségedet. Ha horgonyok tartják fogva, legyen a láncuk hosszú, mozgásodban akkor sem vagy eléggé szabad. Ha lassan-lassan feljebb is mászol a hajóköteleken, az árbocrúdra vagy akár a kosárba is, egy-egy vihar lelökhet onnan, s újra a hajópadlón fekszel. Nem is beszélve arról, hogy ki fog akkor kormányozni…

 

Akkor és csak akkor válunk szabaddá, ha a tudatba maradéktalanul beáradtak azok az érzelmek, melyeket a tengerünk fenekére száműztünk kicsiny gyermekként. Elveszítik félelmetességüket, visszahúzó erejüket, és többé sem szenvedést nem okoznak, sem bűntudatot, sem szégyent, hanem gazdagítják a lényünket, mélyítik, érettebbé teszik.
“elmúlt rég. Ma már nem lenne nehéz, hogy a régi félelmekkel farkasszemet nézz” – énekli Demjén Ferenc Ma a holnap a cél című dalában, és kicsit téved: nehéz a régi félelmekkel farkasszemet nézni, de felnőttként már lehet! Már nem fenyegetnek valós külső veszélyek úgy, mint akkoriban.

Akarás nélkül…
Ebben tudok kísérőd lenni, amikor elindulsz ezen az úton, vagy tovább kísérőd, ha engem választasz a következő útszakaszhoz. Munkánk során nem az elengedésre, hanem az átélésre törekszünk, mert a személyiségből jövő függések, fájdalmak, hiányok és félelmek így idővel elmúlnak, mondhatnám, elengedődnek. Erőlködés nélkül, akarás nélkül. Nem csupán az aktuális helyzetben, de többé ebben az életben nem okoznak gondot, érzelmi töltetüket elveszítik, és a szabadabbá válás, a megszabadulás útja egyre simább.





 
 
[ 4904 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x