A változás kapujában: önismeret, elvonulás, meditáció
Címlap / Psziché / A változás kapujában: önismeret, elvonulás, meditáció

A változás kapujában: önismeret, elvonulás, meditáció

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-06-06

Az iskolai oktatás az ember életében az egyik legintenzívebb és legfontosabb szakasz, amely azonban - ha megvizsgáljuk közelebbről az oktatásban sorra kerülő témákat és tantárgyakat - láthatjuk, hogy kissé hiányos. A hagyományos iskolai oktatásban gyermekeink szinte mindenféle tudománnyal, a tudás minden kis részletével megismerkedhetnek, mégis két irányvonal érintetlenül marad.  

 

1. Miként lehet megtanulni magát a tanulást?
2. Miként lehetséges megismerni önmagunkat?

Az első követelményt néhány alternatív iskola, pl. a Zsolnai-módszerű általános iskolák ma már kielégítik, de sok helyütt még mindig különórákon kell elmagyarázni a gyermeknek, hogy miként vésheti a fejébe a tudnivalókat, hogyan kell jegyzetelnie, ismételnie, mikor érdemes magolnia. Az önismeret azonban - amelyen a tudáselsajátítás művészete is nyugszik, hiszen jellemünktől is függ ennek módszere - sokszor a középiskola felső osztályaiban jelenik csak meg elsőként, ott is drámapedagógiai vagy társadalomismereti foglalkozásokon, esetleg osztályfőnöki órán, vagyis máshová nem sorolható tennivaló lesz belőle.

Pedig a gyermekek számára elengedhetetlen annak megértése, amelyet a védikus szentírások, így pl. a Srímad-Bhágavatam említ, hogy az élőlény nem azonos saját testével, hanem egy lélek, amely a testet ruhaként hordja, és így a céljaink is a lélekhez kell, hogy kapcsolódjanak, nem csupán a testhez és a testi élvezetek hajszolásához. Nem kell megijednünk! Az, hogy az élőlény még másra is vágyik, mint a lelki tudás és az önismeret, természetes sajátja, vágyai és reményei, az elme- és tudatszintje szerint alakulnak, mindezek a fogalmak azonban tisztázatlanok maradnak az ifjú számára, mintha e fogalmakkal legalábbis csak a pszichológia tudományának művelői foglalatoskodhatnának.


A tinik, fiatalok mindezeket viszont kortárs alkotók verseiből és népszerű slágerek dalszövegeiből ismerik meg, vagy egyes szubkultúrák művészeitől hallhatnak róluk. Pedig az igény a még kiforróban lévő korosztályban sokkal nagyobb az önismeretre, a lelkire, szinte természetes a fiatalok számára, hogy meg kell érteni az élet célját és aszerint is kell cselekedni – és éppen ez a fő szervezőelve is rajongásuknak. Természetes is ez, mert míg a középkorú személyek már berendezkedtek egy életpályára, megszokták azt és esetleg ragaszkodnak is apró-cseprő berögződéseikhez, addig a fiatalok még életük nagy döntései előtt állnak. Erről talán nem is tudatosak, de érzik, hogy a nagykorúvá válás felelősségvállalást jelent, pályaválasztásra, párválasztásra, életük egyengetésére kényszerülnek.

Mindezekhez a döntésekhez azonban szükséges tudni, hogy mire vágyunk, mi a saját belső igényünk, természetünk... Hiszen egy dolgot jelent ismerni, hogy mi a meggazdagodás és a jólét útja életünkben, magasabb szinten pedig tudni, hogy mindannyian az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szerves részei vagyunk, és egy másik dolog megtalálni ezen belül saját hangulatunkat, arcunkat, vagyis az egyéniségünket. Az önismeret is két aspektusból vizsgálható, egyrészről, amely minden élőlény sajátja, hogy lelkek vagyunk és az életünk több, mint e porhüvely kielégítése s fáradságos viselése. A másik aspektus, hogy személyesen mi, a saját napi rítusainkkal, saját benső mosolyunkkal, humorunkkal, szóhasználatunkkal és élethelyzetünkkel, mi magunk hogyan tudunk beilleszkedni a nagy rendszerekbe, a társadalomba, az emberi közösségekbe, és Isten szolgálatába, vagyis MI miként szocializálódhatunk és élhetünk érett életet.

Átfogó képet kapni – a látásmód alakítása

Az önismeret elengedhetetlen ahhoz, hogy a következő lépcsőfoknál messzebbre tudjunk tekinteni. Sajnos kevés a fiataloknak azt mondogatnunk: „hogy gondold meg hová jelentkezel főiskolára… később nagyon fogod bánni… vagy ha én megváltoztathatnám az életem.. ha újra fiatal volnék…”, stb. Sokkal fontosabb számukra, hogy legyen módjuk az önismeretre, legyen saját személyes lelki tapasztalatuk és képesek legyenek elmélyedni a számukra fontos dolgokban. Nem másodkézből, tanácsokból tanul igazán az ember, hanem - ha úgy tetszik - a saját kárán, saját tapasztalatból. S mi segíthetjük abban, hogy ez ne kár legyen, hanem katarzis.

Életünk döntéseit utólag már nem változtathatjuk meg, a dolgok előtt pedig általában nincs birtokunkban minden információ, amire szükségünk lehet a helyes választáshoz. Ehhez tudásra, méghozzá átfogó, komplex és hibák nélküli tudásra van szükség. Spekulációk nélküli, kísérleteket és feltételezéseket nélkülöző tudásra. India több ezer éves szent irataiból, a védikus tanításokból megkaphatjuk ezt, azonban az ősi szövegek értelmezésében szükséges, hogy segítségünkre legyen néhány, a kultúrát mélyebben ismerő, a megértést támogató személy. Ilyen tudás birtokában és ilyen mankókkal képesek leszünk hosszútávú döntéseket hozni. Ez az önismeret valódi célja, képesnek lenni helyesen, konstruktívan élni. Az önismeret gyakorlati megvalósítást adó ismeretek sora.

Meditáció a mindennapokban

A tinédzser korban elsőként tapasztalhatjuk meg az élet nagy kríziseit és változásait. A kor előrehaladtával először a nagybetűsbe való kilépés, majd az életünk folyamatos megóvása, az ösztönszerű védekezés juttat el bennünket odáig, hogy válságként éljük meg a létezést. Mindez menekülési késztetést válthat ki, helyette azonban célravezetőbb a tudatos elvonulás, a pihenés. Ma már szerencsére nem lehetetlen kipróbálni a világtól távolodó, szerzetesi életformát komolyabb elköteleződés nélkül sem, ha csak egy-egy hétvégére is. Sokak számára ez egyszerre vonzó és mégis kihívásokkal teli, hiszen egy burok, egy másik világ, egy lezárt tégely, amelybe ha belépünk, - valamiért úgy gondoljunk – kilépünk a való életből, a társadalomból. A különböző elvonulások nagy jelentőséggel bírnak életünk nehéz pillanataiban, nagy döntéseink előtt. A védikus korokban a fiatalok hagyományosan 25 éves korukig számítottak diáknak, s addig folyamatosan gyakorolták ezt az életvitelt. Tanulás, érzékszabályozás, napi gyakorlatok - a bölcsesség ösvényein haladtak. Számunkra, akik nélkülöztük a tradicionális oktatás kötelező elemeit, kiesik ezek haszna, azonban van mód kis ízelítőt kapni és lelkileg feltöltekezni, ha néhány napra el tudunk szakadni életünk korlátaitól.

Egy-egy ilyen alkalom során a befelé figyelés varázsa nem csak az elme nyugalmát adja meg, a csapongást szünteti meg, hanem valahogy csökkenti a hangulatingadozásokat, a belső amplitúdót, miáltal később jobban tudunk fókuszálni, figyelni a mindennapi teendőinkre is. A reggeli meditációk, pl. a mantrameditáció végzése egyébként is több annál, mint amit egy csettintésre el lehet sajátítatni, érdemes rászánni néhány napot, hetet, hónapot életünkből, hogy elsajátítsunk egy mélyebb, eredményesebb életvezetést. A különböző szellemi iskolákban elérhető bentlakásos hétvégék szükségszerűek ahhoz, hogy madártávlatból tudjuk szemlélni életünket, megszerezzük a szükséges napi rutint, amellyel azután önjárókká válunk, testi és lelki értelemben is. Ekkor kapjuk meg azt a gyakorlati tudást, amely teljessé, ezáltal boldogabbá teheti életünket. Így kerülünk közelebb az áhított egyensúlyhoz.

 

Asztrológiai vonatkozások

Az asztrológia, vagyis a csillagbölcselet tudományát szinte mindannyian ismerjük, ha máshonnan nem, az újsághoroszkópok hasábjairól. Az ember jelleméről meglehetősen konkrét képet ad a Napjegye, vagyis az a jegy, amelyben született, a Hold – a lélek jelölőjének égi helyzete - és árnyalja ezt az aszcendense, vagyis a születés pillanatában a horizonton, keleten felkelő jegy természete. Azonban még az azonos csillagkép, Holdjegy és aszcendens alatt született személyek sem teljesen egyformák, nincs két ugyanolyan jellemű Halak vagy Nyilas ember univerzumunkban.

A horoszkóp, vagyis az emberre, születése pillanatára vetített égi órakép is jóval részletesebb jellemrajzot szolgáltat az élőlényekről, mint a napjegyek általánosságai. A 10 bolygó, a 12 napjegy, a 27 holdjegy és a 12 ház állásai 360 ívfokon végtelen kombinációt alkotva tárják elénk az egyént. Minden élőlény, ahogy a szanszkrit mondja: dzsíva, éppen ennyire egyedi, ahogy környezetünkben is tapasztalhatjuk: mindenki különbözik mástokól, valódi egyéniség. S nem csak maga a létezése egyedi az embernek, hanem az a kapcsolat is egyéni, ahogyan Istenhez kötődik. Ahogy képes Őt, a Legfelsőbbet szolgálni, s ahogy Ő gondoskodik róla. Különböző az is, ahogy az életét éli, és ahogy be tud illeszkedni világunkba, hogy az egész része legyen, hogy a fa gyökere legyen, amely a törzset és a leveleket is táplálja. Az élőlény az önismerettel, az elmélyüléssel és a védikus tudományok (mint az asztrológia vagy az ájurvéda) bevonásával olyan tapasztalatokra tehet szert, amely egész életében segíti, amely életkedvet, motivációkat és erőt ad számára, és amely örökké vele marad. Ez a tudás ráadásul messzebbre mutat, mint egy szakmai képesség, ez a tudás örök.

   





 
 
[ 4427 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x