Megváltozni vagy elfogadni önmagadat?
Címlap / Psziché / Megváltozni vagy elfogadni önmagadat?

Megváltozni vagy elfogadni önmagadat?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-09-30

Te is egyetértesz azzal, hogy a világ csak belülről változhat meg? Hogy mindenkinek önmagát kell megváltoztatnia ahhoz, hogy a külvilágban is elinduljanak a változások? Akkor mire való az önismereti tanításokban az elfogadás törvénye?  

 

Rendezvénynaptár
Az egyik kedvenc idézetem Gandhitól származik: „Légy te magad a változás, amit látni szeretnél a világban.” Vagyis, ez ugyanazt jelenti, mint a „világ csak belülről változhat meg” – ha szeretnél valami külsőséget megváltoztatni az életedben, a világban, akkor először belül, önmagadban kell azt megteremtened. A klasszikus példa: ha szerelemre, társra, kapcsolatra vágysz, nem elég vágyni és várni rá, legbelül kell érezned a szerelmet, szeretetet – saját magad iránt. Neked magadnak kell a szeretetté, szerelemmé válnod, ezt az eszményt megtestesítened és élned, minél teljesebben és minél több pillanat erejéig. Így a vonzás törvénye alapján elindul feléd a szerelem és egyre inkább képes leszel beengedni a számodra megfelelő partnert az életedbe.

A személyiségfejlődésnek ez egy könnyen sematizálható útja: vágysz valamire, szeretnél valamit elérni? Akkor nosza, teremtsd meg belül, állj készen arra, hogy megkapod, légy nyitott és idővel meg fog érkezni a külső válasz is, vagyis megváltoznak a körülmények, az életed „külső” díszletei is. Ennek a cikknek most nem az a témája, hogy milyen viselkedésmintákkal és akadályokkal vagyunk képesek ezt a folyamatot mi magunk blokkolni. 

Most foglalkozzunk csupán azzal, hogy az önismeret útján járva szépen-lassan elfogadjuk és beépítjük ezt az alapelvet: miszerint változtatnunk kell – önmagunkon. Amíg sikeresen működtetni tudjuk ezt a módszert, vagyis (viszonylag) könnyedén képesek vagyunk elengedni régi viselkedésmintákat, haragot, elavult szemléleteket, gyógyulni és egyre jobban kiterjedni, s ennek hatására felszabadul és megváltozik a saját világunk, mikrokörnyezetünk is, addig nincs is baj. Amíg az ennek nyomán megszülető változások örömmel töltenek fel folyamatosan, addig természetesen minden rendben van. Ez a gondolkodásmód rendkívüli békét, nyugalmat és megelégedettséget tud adni az embernek, hiszen szépen lassan leszokik a környezet hibáztatásáról, a problémák másokra való kivetítéséről és elkezd „önmagán dolgozni”, vagyis a világot belülről megváltoztatni ahhoz, hogy kívül is megjelenhessen az átalakulás. Ez a valódi mágia, a valódi alkímia – az átalakulás művészete. A külső változások ráadásul már csupán szinte melléktermékei, plusz hozadékai a belső személyiségfejlődésünknek.


A probléma tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor mindez rögeszmévé válik.
Amikor a vágyott cél eltereli a figyelmünket a hozzá vezető útról. Igen, a belső munka is átfordulhat negatívba, méghozzá egyfajta fáradt pesszimizmusba, lehangolt, örömtelen depresszióba, amikor is folyamatosan csak vágyunk egy lassacskán soha el nem érhetővé vált célra. Amikor értjük és működtetjük a fenti önismereti és alkímai módszereket, csak közben elfelejtünk élni és szeretni – legfőképp önmagunkat.

A változtatás folyamatos igénye ugyanis azt üzeni nekünk, hogy nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk.
Hogy mindig van egy jobb, teljesebb és sikeresebb állapot, amit elérhetünk – ha kellő erőfeszítéssel dolgozunk önmagunkon. A saját magunktól és másoktól érkező elvárásoknak való megfelelést a legtöbben természetes igénynek tartjuk, vagy éppen olyannyira a személyiségünk részévé váltak ezek a külső szerepeink, hogy szinte nem is tudatosítjuk őket. Pedig a valódi Önmagunk mindezeken túl létezik, és köszöni szépen, nagyon is jól van a kicsiny énünk, az egónk változtatási szándékai nélkül is.

„A legtöbben szerepet játszunk és olyan ideált próbálunk megvalósítani, amelyről azt hisszük, jobb, mint a mostani Énünk. Így azonban sohasem élhetünk boldogan, hiszen folyamatosan ’rosszabbak’ vagyunk annál a képnél, melyet elképzelünk. Elutasítjuk, nem fogadjuk el önmagunkat, és már szeretni sem tudjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
...
De miért veszítettük el a bátorságot, hogy egészen ÖNMAGUNK legyünk? Miért akarunk megfelelni a kliséknek és elvárásoknak, hogy egyre elégedetlenebbek és betegebbek legyünk? Nem éljük meg valódi identitásunkat, melybe a hibák és a gyengeségek is beletartoznak. Jók akarunk lenni, jól akarunk játszani, jó képet akarunk mutatni, mindent helyesen akarunk tenni, és közben nem vesszük észre, hogy jól és helyesen csak akkor élhetünk, ha a valóságot éljük: a saját igazságunk szerint, és úgy, ahogyan az nekünk MOST megfelel.”
(Kurt Tepperwein)


Ez az önismereti munka egyik legnehezebb csapdája, amelyben könnyen benne ragadunk, mint egy mókuskerékben, és űzzük, egyre csak űzzük a saját jobbik(nak vélt) énünket a tanfolyamok, képzések, kurzusok, önismereti könyvek és a többi segítségével. A változtatásra irányuló folytonos, görcsös igény itt már az ént, az örömet és a valódi életet emészti fel.
 
 

Pedig a saját jobbik énünk – a valódi Önmagunk – már most is teljes, békés, szeretetben és örömben létezik, mert pontosan tudja, hogy minden éppen úgy jó, ahogy van. Tisztában van azzal, hogy a mostani életünk is csupán egy állapot, amelyet természetesen igyekszik a lehető legjobban megélni és kiteljesíteni. Tudja, hogy a jelenlegi életösvényén éppen azokat a helyzeteket hozza elé a sors, amire szüksége van és ezek éppen akkor jönnek, amikor itt van az ideje. Tudja, hogy minden pillanatban a legjobb tudása szerint fog cselekedni, önmaga legjavát adva. Lelkünknek ez a része az, ami után inkább kutassunk, amit igyekezzünk felfedezni, megismerni és – elfogadni.

Minden ember lényében vannak olyan jegyek, amelyeket, ha megfeszül, sem tud megváltoztatni, csak frusztrációt és kellemetlenségek egész sorozatát okozza magának és gyakran még másoknak is ehelyett. Ilyenkor jön a megszoksz vagy megszöksz ősi – és bevált! – bölcsessége.

Önmagunk elfogadása nem kisebb feladat, mint önmagunk megváltoztatása. A lényeg az, hogy soha ne tévesszük szem elől az örömet, mert akkor járunk a saját, valódi lélekösvényünkön, amikor az életünket nagyrészt örömtelinek éljük meg.
 
Kép: Gerd Altmann / Pixabay
  






 
 
[ 3267 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x