Lehet másképp? Napraforgó-szemlélet
Címlap / Psziché / Lehet másképp? Napraforgó-szemlélet

Lehet másképp? Napraforgó-szemlélet

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-04-08

Az emberek vagy a tömeges riogatás, félelemkeltés, jajveszékelés, panaszáradat, indulatok kenyerét eszik, és azzal táplálnak másokat is, körbeforogva a saját negatív spiráljukban. Mások súlytalanul lebegve játszanak a neten, farmoznak, érdektelen, obszcén vagy lejárató videókat, képeket, egyebek osztanak meg. A pozitívan gondolkodók is tudják, hogy rút a világ, és azt is, hogy élni nehéz. De emellett azt is tudják, hogy mindenki szabadon könnyíthet magán, mindenkinek felkínálja a világ a szépséges oldalát, aki a fejével, vagyis a belső hozzáállásával, szellemével a Nap felé forogva él. Te mit teszel hozzá a világhoz?  

 

Elnézem a híradásokat, olvasom a közösségi oldalakon keringő információk áradatát, és hallgatom az élőszót is bőven, s jó párszor elképedek, főként az emberek kétféle csoportjától.

Az egyik tagjai mintha egy centrifugában ülnének: a tömeges riogatás, félelemkeltés, szívfacsarás, jajveszékelés, panaszáradat, indulat, lázítás kenyerét eszik, és azzal táplálnak másokat is. Negatív spiráljukon forognak körbe-körbe, és beszippantanak a környezetükből mindenkit, aki fogékony erre vagy óvatlan.

Ahogy látom, alig akad, aki nem  kezdett el (legalább az interneten, vagy a közértben) „nagyon érteni” a politikához, a gazdasághoz, a filozófiához, a társadalomhoz, az üzlethez, az oktatáshoz, az orvosláshoz…  A szólás szabadsága (vagy szabadossága)  jogcímén, elszabadult vademberek gátlástalanul mardossák egymást szóban és írásban. Elvadult falka módjára kioktatnak, személyeskednek, vagy vaskos társadalmi kritikákat fogalmaznak meg, avagy inkább fröcsögnek maguk köré.


 
A másik csoport: kirepült a centrifugából, eltávolodott önmagától és a valóságtól, többnyire súlytalanul lebeg az űrben: játszik az interneten, okleveleket állít ki saját magának (az egyébként adathalász) programokkal és appokkal, fotókat eszkábál közszereplőkről, lejárató kampányokkal, játékfelkérésekkel, obszcén szóviccekkel, bicskanyitogató videókkal bombázza, akit csak elér.

Irgalom, Jóság, Szeretet
S Béke... - hány tört imát
Küldöz e boldog négy erény
Elé a földi gyász.
(William Blake)

Számomra mindkét csoportot ugyanaz köti össze: a rendetlenség okozta káosz és a betemetett értelem miatti keserű fájdalom.

Érzem én, hogy a dühödt kritikák, a lázadó óbégatás, a káoszból való elmenekülés, mind eredendően a rend iránti vágyból fakadnak, csakhogy a rendrakást itthon kell megkezdeni, nem mások portáján.

“A minőség a fejekben kezdődik.” (Carl Borgward)

Elégedetlen, unott, értelmet vesztett, rettegő, dühödt érzésekkel telve, minimális energiaszinteken ketyegve nem lehet jó útra lépni, magas hegyekre jutni! Sem a privát életünkben, sem a társadalom tágabb színterein nem számíthatunk semmi jóra, míg saját magunk minőségén, igényszintjén, hangoltságán nem változtatunk.

Aki értelmes életet, kerek családot, boldog utódot, jólétet, szép hazát, jó világot akar, annak ezt saját maga belső erejéből, tiszta tudattal, akarattal, hittel és szeretettel lehetséges megteremtenie.

Ha minden ember a maga helyén ugyanezt teszi, egy célért munkálkodik, saját mozgásterében minőséget épít, akkor az összeadódik, egységessé növekszik, és világméretűvé nő. Így hát helytelen a kérdésfeltevése mindenkinek, aki úgy fog hozzá a magánéleti, vagy társadalmi problémák értelmezésének, hogy azzal kezdi: „Ő…?” „Ők...?”

A helyes kérdés az:

ÉN MIT TESZEK HOZZÁ A VILÁGHOZ?

Én.

Itt.

Most.

Nekem mit kell tennem egy jó világért? Mi az első apró lépésem, amit megléphetek, a magam erejéből, másoktól függetlenül?

Ha sok ember ezekkel a kérdésekkel bíbelődik, és a maga portáján seprűt ragad, akkor értelmét veszti minden dühödt világtakarító gondolat, és nem kell százezreknek menekülniük a saját életükből, virtuális farmokra, a súlytalanság állapotába…

Dilemma, hogy merre billen a mérleg nyelve, „Rút a világ, fekete” – ahogy Nagy László sorai szóltak, vagy „A világ szép és különös.” – ahogy Wass Albert írta? Beteges lélektükröződések közt, az elvakító fényvisszaverődések tüzében ember legyen a talpán, aki eligazodik és talál valami gócmenteset, valami tisztát, fényeset, vagy legalább valami teljeset, a puszta árnyékkivetülések helyett.



A napraforgó, mint szimbólum, nekem ezt testesíti meg. A minőség, amit képvisel, tényleg a fejében kezdődik...

A napraforgó növényteste a földhöz van kötve, úgy, mint az ember fizikai teste, de a virág feje a Nap fényútját követi. Tányérján spirál alakban rendeződnek a magok, amelyeket fészekvirágzat ölel körbe, ahogyan az ember is spirálisan halad a fejlődésben, a világrenddel körbevéve. A napraforgó maga is nagyon hasonlatos a gyerekek által ábrázolt Nap képéhez, úgy, mint ahogyan az ember, Isten képére lett teremtve.

Az emberi élet folytonos újratervezést és alkalmazkodást kíván, benne állandó szembesülések várnak ránk, amikor elénk áll a bűn, a szenvedés és a halál. Viktor E. Frankl triásznak nevezte ezt a hármast, és tudom, hogy próbatételek sora közt minden embernek sokféle a sorsterhe. Ám azt tapasztalom, hogy lehetséges az élet nehézségeivel, az eget árnyékoló fekete felhőkkel együtt is életörömben, értelmesen, jólétben élni.

Eleanor H. Porter írt egy csodálatos regényt, Az élet játéka címmel, amelynek a kötelező olvasmányok közt volna a helye. Ezzel a felfogással, az életünkhöz való játékos viszonyulással, a szüntelen napraforgószerű fényes út keresésével, a melegség irányának követésével, egy olyan jó áramlatba kerülhetünk, ami a világunk szép és különös arcát láttatja meg velünk.

A minőség ekképp a fejekben kezdődik el, mert aki a legfeketébb életterhek közt is a fényesre éhesen halad, azt a jó, a szép, az igaz, a tiszta felfedezésének vágya vezeti, és az meg is találja!

A napraforgó szemléletű emberek mind tudják ezt, és ezzel a bölcsességgel játsszák végég az életüket, könnyeden viselve terheiket.

A pozitív emberek mind tudják, hogy rút a világ, és azt is, hogy a saját vállukon vannak súlyos keresztek, pontosan érzékelik, hogy élni nehéz. De emellett azt is tudják, hogy mindenki szabadon könnyíthet magán, mindenkinek felkínálja a világ a szépséges oldalát, aki a fejével, vagyis a belső hozzáállásával, szellemével  a Nap felé forogva él.

 


Ó, NAPRAFORGÓ

Ó, napraforgó, ki e földet unod
S csak a nap léptét követed,
Álmodsz csupa fény égaljat ott,
Hol e vándor célja lehet:

Hol az Ifjú, mind, ki a sírig epedt,
Hol a Szűz, hó-szemfedeles,
Fölkél s odavágyik a tájra, melyet
Napraforgóm keres.


-William Blake, Tandori Dezső fordítása-

Az ember számára a „napraforgós”, Nap felé való mozgás, az életforrás felé, Istenhez való odafordulás, a szellemi sík állandó finom igazítása az égi, magasabb minőséghez. (Ez nem vallásbéli kérdés, hanem hit.)

Így gyökerezhetünk mi magunk is a földben, és állhatunk a realitás talaján, de tanulva a napraforgó egyszerű növénylétéből: szellemünket folyton tápláljuk fénnyel, isteni világossággal, és ebben a minőségben fürösszük meg a magokat, amiket érlelünk s a virágzásunk után magunk mögött hátrahagyunk.

Nagy László "rút világa" és Wass Albert "szép és különös világa" egyként van jelen, szemlélet kérdése, hogy napraforgóként merre fordítjuk a fejünket, melyik oldalt hogyan integráljuk az életünkbe, melyik oldalon találunk rá saját magunk és a világ épülésére.

Én.

Itt.

Most.

Fotó: Gerd Altmann / Pixabay; Rózsa Melinda / Rose
 






 
 
[ 6415 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x