Keddi KvantumTükör: a téves önértékelés
Címlap / Psziché / Keddi KvantumTükör: a téves önértékelés

Szatmári L. Miklós

Keddi KvantumTükör: a téves önértékelés

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-12-11

Ha az önértékelésünk téves alapokon nyugszik, annak súlyos következményei lehetnek. Mi ennek a gyökere és hogyan lehet ezen változtatni? 

 

A legtöbben az életünk során számos élethelyzetben küzdünk - vagy küzdöttünk - téves önértékeléssel, ami súlyosabb esetekben kisebbrendűségi érzéshez tud vezetni.
Az elme által létrehozott személyiség - rejtetten vagy nyíltan - mindig rendelkezik egy önértékeléssel, ami előfordul, hogy téves alapokon nyugszik.

A lelki konfliktusok egy jelentős része a kisebb vagy nagyobb önértékelési zavarból ered, melynek tudatosítása és felismerése lehet az a pont, amellyel belső lelki egyensúlyunkat helyreállíthatjuk, képességeink kibontakoztathatjuk s ezzel életünk bármely helyzetét, területét átalakíthatjuk. Már amennyiben felébredt a vágy, hogy változtassunk életünkön.

Több pszichológiai kutatás is bizonyította, hogy mennyire negatívan hat a teljesítményre, ha meggyőznek valakit arról, hogy képességei rosszabbak „az átlagnál”.
A kísérlet módszere igen egyszerű volt. A résztvevő személynek azt mondták, hogy az eredmény, amit nyújtott, nem felelt meg az átlagosan elvárható, vagy mások által elért átlagos teljesítménynek.
Természetesen a felállított norma önkényes és irreális volt, de a kísérleti alany ezt nem tudta, ám fenntartások nélkül elfogadta a saját viszonyítási pontjának a tudomány tekintélye miatt.

Megdöbbentő volt a hatás, mennyire negatívan befolyásolta a mesterségesen kialakított „kisebbrendűségi érzés” a következő körben a problémamegoldást és a teljesítményt. Párhuzamba lehet ezt állítani azzal az élethelyzettel, amikor valaki úgy érzi, nem sikeres és nem eléggé tudott kiteljesedni az életben. Ilyenkor nagy valószínűséggel hasonló helyzetbe került, mint a kísérletben szereplő személy. A környezete gyermekkorában vagy ifjúkorában olyan gátakat hozott létre benne, amelyeket minden feltétel nélkül elfogadott igazságként.



A téves önértékelés
– legyen az kisebbrendűségi érzés vagy „megalománia” - gyökere az összehasonlítás öntudatlan szokásában rejlik. Az összehasonlítással önmagában semmi gond, az elme csak így képes érzékelni és felfogni a világot. Szüksége van egy viszonyítási pontra, hogy a világ végtelen információi között felfogható és értelmezhető rendet alakítson ki. Például ha nem tudom, mi a jobb, akkor nincs bal. A fent és lent, a fekete és fehér, a nappal és az éjszaka mind-mind olyan ellentétpárok, melyek egymás nélkül nem létezhetnek és valóban segítenek értelmezni az Univerzum jelenségeit. Tehát az összehasonlítással önmagában semmi gond.

A probléma akkor kezdődik, amikor az énkép önmaga számára irreális viszonyítási pontok alapján definiálja képességeit, lehetőségeit és így nem képes saját értékeit elismerni. Nézzünk néhány problémát a könnyebb megértés kedvéért. Nagyon szeretek sakkozni. Sok embertől jobb vagyok, még többen jobbak viszont nálam. Átlagos a képességem, de szeretem magát a játékot, élvezem a tevékenységet. A világbajnok Karpov vagy Kaszparov dimenziókkal magasabb szinten űzi ezt a művészetet. Összehasonlítom magam velük, de ez nem okoz semmilyen negatív érzést. Tudom, hogy képességeik messze túlszárnyalják az enyémet, de nincs kisebbrendűségi érzésem, tehát nem keseríti meg az életemet az értéktelenség érzése. Ha viszont valami miatt úgy gondolnám és érezném, hogy nekem jobbnak vagy legalább hasonlónak kellene lennem, az már hatalmas belső feszültséget keltene bennem.

A téves önértékelés és a kisebbrendűségi érzés nem a „tényekből” ered, sokkal inkább irreális elvárásokból, téves következtetésekből és a tapasztalatok hamis értékeléséből. Az, hogy nem vagyok nagyon jó sakkozó, táncos, művész, kutató vagy bármi más, az nem tesz alacsonyabb rendű emberré. Van más, amiben jó vagyok, így értéket tudok nyújtani a világnak. Nincs olyan emberi lény, akinek ne lenne olyan belső vagy külső értéke, ami hasznos lehet a környezetének és embertársainak. Minden attól függ, „mit” mérünk, „kinek” a normái szerint és „mi” a viszonyítási alap, vagy „milyen” magasra raktuk a lécet. Tehát mihez viszonyítjuk önmagunkat. Ha megtaláljuk az egyensúlyt, akkor minden a helyére kerül.









 
 
[ 9138 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x