Meddig kell cipelnünk a múltunk keresztjét?
Címlap / Psziché / Meddig kell cipelnünk a múltunk keresztjét?

Meddig kell cipelnünk a múltunk keresztjét?

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-19

Legtöbbünk élete, még ha nem is nyitott könyv, nem tartalmaz olyan fejezeteket, melyekről kényelmetlen volna beszélnünk. Könnyen lehet azonban, hogy másoké igen, talán épp azoké, akikről a legkevésbé gondolnánk, hogy bármi szégyellnivalójuk volna. Vajon mi lehet az oka annak, hogy korábban olyasmit tettek, amire a mai értékrendjükkel tekintve a legkevésbé sem büszkék? S főként, meddig kell cipelniük a múltjuk keresztjét?  

Gyermekkorban sok mindent elnéz vagy megbocsát számunkra a gondozói környezet. Egyfajta tolerancia a társadalom részéről is érvényesül, melyet a törvényalkotó a nagykorúság eléréséig jogi értelemben is biztosít az egyén számára. A kamasz így bizonyos fokú védelmet élvez az olykor deviáns viselkedése esetén, a társadalom ugyanis bízik abban, hogy az identitás kialakulása, valamint a normák megszilárdulása után az egyén képessé válik beilleszkedni a társadalomba, hogy annak hasznos tagjává váljon.

Az értékrend sokat formálódik ebben az időszakban, és arról, hogy később mit tartunk helyesnek és helytelennek, a fiatal felnőttkor érzékeny évei nem mindig adnak megfelelő visszajelzést. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy később szégyenkezve gondolunk vissza olyasmire, melynek helyességét huszonéves korunkban még csak meg sem kérdőjeleztük.



Kamaszkorban és fiatal felnőttkorban életkori sajátosságnak tekinthető a határok feszegetése, a társadalmi szabályok esetleges megkérdőjelezése, a különböző énélmények intenzív megélésére irányuló törekvés. A legtöbb fiatal ezt a szülőkkel való csatározás, a szabadságkeresés, és a szórakozás megannyi formája révén éli meg. Akadnak azonban, akik korábbi érzelmi sérülések, instabil gondozói háttér, vagy negatív mintakövetés okán akár a deviancia határát is súrolhatják egyes cselekedeteikkel.

A felelősségvállalás kérdése természetesen kiemelten fontos. A másoknak okozott fájdalmat vagy kárt szükséges beismerni, bocsánatkérés vagy jóvátétel formájában megkövetni.
Mi azonban a helyzet azzal a fajta normaszegő viselkedéssel, mely jól definiálható kárt nem okoz senkinek, évekkel később mégsem tölti el büszkeséggel az elkövetőjét? Vajon meddig kell viselni a múltunk keresztjét? Hogyan hathat a felnőttkori életvezetésre a kamaszkorban és/vagy fiatal felnőttkorban vallott és gyakorlott szélsőséges értékrend megélése?

A változás képessége a környezethez való rugalmas alkalmazkodás egyik fontos feltétele. Míg a személyiségünk struktúrája a kamaszkortól kezdve lényegi elemeit tekintve nem változik, a viselkedésünk, s az azt irányító gondolatok és érzések formálhatók, melyet a különböző életesemények olykor észrevétlenül meg is tesznek.

 
 
A kamaszkori és/vagy fiatal felnőttkori viselkedés mögött megbúvó motívumok megértését követően a belátás, a felismerés, és a feldolgozás lehetővé tehetik az egyén számára a múltján való továbblépést. A felelősség hárítása ezzel szemben megnehezítheti ezt a folyamatot.
A múlt eseményeit természetesen nem lehet semmissé tenni. A következményei olykor egész életünkön keresztül végigkísérnek. A személyiség érése, az értékrend formálódása, valamint a tudatos döntések sora képesek lehetnek azonban olyan módon befolyásolni az életünk alakulását, mely kívánatos mederbe tereli azt.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 6537 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x