Faludy György 1950-53 a Börtönversek korszaka
hirdetés
Címlap / Psziché / Faludy György 1950-53 a Börtönversek korszaka

Faludy György 1950-53 a Börtönversek korszaka

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-13

Faludy Györgyöt mindenki ismeri legalább a tévéből, vagy az újságpavilonok lapjain mosolygó különös-furcsa arcát, hosszú szürke haját felismerik. Az egész világot bejárta, s amikor hazajött, jó mélyre beásták.  


Rendezvénynaptár
Faludy Györgyöt mindenki ismeri legalább a tévéből, vagy az újságpavilonok lapjain mosolygó különös-furcsa arcát, hosszú szürke haját felismerik. Az egész világot bejárta, s amikor hazajött, jó mélyre beásták. Talán ezt a nevet is ismeri mindenki: Andrássy út 60.

Hamvas Bélával ugyanazon korban élt, de még ma is él. Sőt. Él és virul! Mindenki ismeri a képet, ahol fiatal felesége termékenységét firtatja ország-világ előtt, s mindketten büszkék erre a különös kapcsolatra. Amikor a Zeneakadémián a Faludy-esten száz fiatal nő és ezer hódolója ünnepelte, örömmel tapasztalhattuk, hogy van, aki sose válik öreggé a világ szemében. Az ELTE jogi kar fiatalsága a meleg-vonatkozású írásaiért hívta meg, és kért tőle tanácsot.

Villon
Amikor kilenc évesen beteg voltam, anyukám Faludy Villon-fordításait tanítgatta nekem féllázas állapotomban. Ma is szoktam mondani:

Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk Jézus Herceg!

Nincs bűn, amit meg ne tudnánk bocsátani Villon-Faludy filozófiája szerint. Megbocsátjuk, de nem felejtjük. Nem felejtjük el Péter Gábor nevét, aki a börtön földalatti fogdájába küldött Faludyt és ezreket. És nem felejtjük el Cájlik Péter nevét sem, aki beépített besúgóként a Szegedi Csillag börtönbe küldött vizsgálati fogságba tíz fiatalt egy évre, akiket egy év múlva vád hiányában felmentettek. Péter Gábor lánya évfolyamtársam volt, s nem kérdeztem soha az apjáról. Cájlik fiának is azt mondtam, hogy nem haragszom az apjára. De jó ha tudja, hogy veszedelmes nevet visel.

Kozmopolita?
Budapesten, Berlinben, Párizsban, Grácban töltött egyetemi évek megalapozták Faludy műfordítói pályáját. Marokkó és az Egyesült Államok kialakították világpolgári belső biztonságát. A Csendes-óceánon is harcolt.
- Miért jött haza? – kérdezte tőle Péter Gábor, mielőtt a pince mélyére küldte.
- Magyar vagyok – ez a pribéknek semmit sem mondott. Csakis kém lehet – gondolta úgy, mint Sztálin, aki a fogságból hazatérteket ezzel a váddal küldte börtönbe.

Minthogy papírt, írószert nem kapott, fejben kellett minden verset rögzítenie. Az ÁVÓ pincéjében ez erőt jelentett, egyben megnyugtatta, hogy hivatását ilyen kínos körülmények között is gyakorolhatja.

Fordítások (ferdítések?)
A világlíra 1400 gyöngyszeme köszönheti ennek a verstanuló memóriának bekerülését a magyar irodalomba. 1948-ban már sejtette, hogy egy házkutatás megsemmisítheti minden irodalmi munkáját, így megtanulta őket kívülről, s recski rabtársai úgy segítettek, hogy a versekből mentől többet tanultak meg minél többen. Amikor a versek Londonban megjelentek, a rabtársak Ausztriától Torontóig és Nem Yorktól Új-Zélandig segítették, ahol a memóriája kihagyott. Ez történt a fordításokkal is, 53-tól 56-ig memorizálta őket, s amikor végre Londonban kiadhatta, emlékezetből és a társak együttműködésével kapták meg mai formájukat. 1988-ban lett készen a kötettel, ötven évvel a szerződés keletkezése után.

A rabverseket 25 évvel a recski tábor tudta kiadatni barátai segítségével. A tábor feloszlatása után az utolsó csoporttal mehetett, így feleségéhez írt versét egy társa, Gábori György vitte el először, a másik felét pedig Egri György mondta fel Zsuzsa asszonynak.

Dögölj meg – sziszegte az ávós,
mikor e lyukba belökött.
Két és fél lépés. Itt sétálok
fel és alá négy fal között.
.
Sebaj! Mert megalázni engem
ily társaságban nem lehet.
Pofozhatnak, és én fejemben
tovább csinálom a versemet.
.
Egy gondom van, mely éjjelente
a nyálkás priccsen felriaszt:
hogy nemcsak én írom e verset,
én is vagyok a kézirat.
(részlet a Széljegyzet papír nélkül című versből)

Állatok és emberek
Vérebeket hoztak az összetört, fáradt rabok ellen. S egyik éjszaka azt érezték, hogy a kutyák melléjük fekszenek, és a sebeiket nyalják. A borjúképű tejfehér kutya (ismerjük jól, ma is sok gondot okoz) átállt a rabokhoz. De másnap, amikor dolgozni hajtották őket, már ott feküdt az öt kutya kiterítve. Csak a fehér élt még, járt lassan körbe, három lábon…

Jaj nekem!
Felakasztanak, tarkón lőnek.
Jaj nekem!

Ha pedig
szabadulnék, megírom őket.
Jaj nekik!
(Kínrímek – részlet)
Humorát megtartotta minden helyzetben. A rabtartók nevét megörökítette, és ezzel megadta nekik a tisztességet. Feleségét, Zsuzsát nem tudta megtartani, csak verseiben. Zsuzsa meghalt.

Száz év és úgyse fáj, hogy dús gyönyörrel
vagy rút görönggyel fizet e tusa –
de az idő visszhangos folyosóin
örök szerelmünk verse szól, Zsuzsa.
(Zsuzsának a tömlöcből – részlet)

1910. szeptember 22-én született Budapesten. Édesapja vegyész, a felsőfokú ipariskola tanára volt. 1928-ban az Evangélikus Főgimnáziumban tett érettségi vizsgát, ezután 1928–1930-ban a bécsi, 1930–1931-ben a berlini, 1931–1932-ben a párizsi, végül 1932–1933-ban a grazi egyetemen tanult. 1933–1934-ben katonai szolgálatot teljesített, zászlósi rangot kapott, ezt később megvonták tőle.
Első versei a harmincas évek elején jelentek meg a Dénes Béla által szerkesztett Független Szemlében és a Magyar Hírlap című napilapban. 1937-ben adta közre Villon-fordításait, pontosabban átköltéseit, ezek zajos vitát okoztak, több kritikusa kétségbe vonta azt a jogát, hogy a francia költő szabad átköltése által a saját mondanivalóját és közérzetét szólaltassa meg.

1938-ban Párizsba utazott, ahonnan a német megszállás elől Marokkóba, majd 1941-ben az Egyesült Államokba költözött. A Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és a mozgalom Harc című lapjának szerkesztőjeként tevékenykedett. 1943 és 1945 között három éven át szolgált az amerikai hadseregben, ennek következtében a csendes-óceáni hadszíntérre is eljutott. 1945 végén leszerelt, 1946-ban hazatért Magyarországra, a Népszava szerkesztőségében helyezkedett el. 1946-ban, tíz nappal feloszlatása előtt, tagjává választotta a Kisfaludy Társaság. 1950. június 14-én koholt vádak alapján letartóztatták, három évet töltött a recski kényszermunkatáborban. 1953-ban a tábor felszámolását követően szabadult, ezután műfordításaiból élt. 1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsa újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Az 1956-os forradalom idején az Írószövetségben és a megújult Népszavánál tevékenykedett, a szovjet invázió után nyugatra menekült. Párizsban, majd Londonban és angliai kisvárosokban élt.

1957 és 1961 között az emigráns Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1963-ban felesége meghalt. 1964-ben Firenzében, 1965-ben Málta szigetén élt, végül 1967-ben a kanadai Torontóban telepedett le. 1968-ban a New York-i Columbia, 1971-ben a New Jerseyben lévő Montclair Egyetem, majd a philadelphiai egyetem tanáraként dolgozott. Még ebben az esztendőben visszatért Torontóba, ennek egyetemén a közép-európai irodalomról tartott előadásokat. 1972-ben a torontói egyetem díszdoktorává avatták. 1975-ben a quèbeci Bishop University-n tartott előadásokat.

Tagja volt az Ötágú Síp című rövid életű amerikai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának, 1986–1989-ben a chicagói Szivárvány című folyóirat szerkesztőségének. Ezek mellett munkatársa volt az Irodalmi Újság, a Látóhatár–Új Látóhatár, a Menora című folyóiratoknak, a bécsi Magyar Híradónak, az amerikai emigráns Népszavának, a Haifai Szemlének, a Montevideóban kiadott Tárogatónak és más nyugaton megjelenő magyar lapoknak. Rendszeresen írt könyvismertetéseket a Toronto Star című angol nyelvű újság számára. 1988-ban hazalátogatott, 1989 márciusában hazatért, Budapesten telepedett le. 1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1994-ben Kossuth–díjjal tüntették ki.
Dobosy Ildikó



 
 
[ 5185 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x