HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-17
Címlap / Szépség-Egészség / Siddharta Mukherjee: Betegségek betegsége, a rák

Siddharta Mukherjee: Betegségek betegsége, a rák

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-17

A gyakorló és kutatóorvos Siddhartha Mukherjee számtalan felfedezésről, buktatóról, sikerről és tragédiáról számol be, amelyeket elődeink megéltek egy olyan betegség tanulmányozása során, amely ellen csupán három évtizeddel ezelőtt is teljesen kilátástalannak látszott a küzdelem. 

 

A Longwood kórházaitól tíz kilométernyire délre elterülő Dorchester tipikus New England-i külváros, amely háromszög alakban ékelődik a tőle nyugatra fekvő piszkos ipartelepek és az Atlanti-óceán öbleinek szürkészöld vize közé. Az 1940-es évek végén zsidó és ír bevándorlók – hajóépítők, lakatosok, vasúti mérnökök, halászok és gyári munkások – telepedtek meg a területen. Elfoglalták a téglából és fából épült házakat, amelyek sora a Blue Hill Avenue mentén kígyózott felfelé. Dorchester újraalkotta magát, és ennek eredményeként a lehető legtipikusabb családias kertvárossá alakult át, amelyben parkok és játszóterek sorakoznak a folyó mentén, de van itt golfpálya, templom és zsinagóga is. A helyi családok vasárnap délutánonként elindulnak a Franklin-parkba, hogy kellemes sétát tegyenek az árnyas ösvényeken, vagy az állatkertben megnézzék a struccokat, jegesmedvéket és tigriseket.

1947. augusztus 16-án pontosan az állatkerttel szemközti házban lakó bostoni hajógyári munkásnak megbetegedett az egyik gyermeke. A titokzatos kór nem túl magas, gyakran visszatérő lázzal kezdődött, amelyhez két hét múlva egyre fokozódó levertség és sápadtság társult. Robert Sandler kétéves volt. Az ikertestvére, Elliott, egy eleven ördögfióka, tökéletes egészségnek örvendett.


A láz tizedik napján Robert állapota jelentősen romlani kezdett. Magasabbra szökött a láza, rózsás arcszíne kísértetiesen tejfehérré változott, ezért a szülei bevitték a bostoni Gyermekkórházba. A lép normálisan öklömnyi nagyságú szerv, amelynek a vér képzésében, illetve tárolásában van szerepe, és általában alig lehet kitapintani baloldalt, a bordaív alatt. A kisfiú lépe azonban láthatóan megnagyobbodott, és úgy nézett ki, mintha a ruhája alatt egy nagyobbacska táskát cipelne a hasa bal oldalán. Egyetlen cseppnyi vér elég volt hozzá, hogy Sidney Farber a mikroszkópja segítségével azonosítsa a betegségét. A tárgylemezen nyüzsögtek az éretlen limfoid leukémás sejtek, amelyek nemrég fejezték be a sejtosztódást, és némelyiknek még a kromoszómái is látszottak.

A kis Sandler mindössze néhány héttel azután érkezett meg a Gyermekkórházba, hogy Farber megkapta az első csomagot a Lederle Laboratóriumból. 1947. szeptember 6-án a patológus megkezdte a kisfiú injekciós kezelését az első antifoliáttal, a pteroilaszpartámsavval, más néven PAA-val. (Abban az időben nem kellett kikérni a betegek beleegyezését a klinikai gyógyszerkísérletekhez – még a toxikus gyógyszerek kipróbálásához sem. A szülők néha kaptak némi felületes tájékoztatást, de a gyermekek szinte soha. Az embereken folyó kísérleteket szabályozó, és a páciensek határozott önkéntes beleegyezését előíró Nürnbergi Kódex szövege 1947. augusztus 9-én készült el, alig egy hónappal a PAA-kísérlet előtt. Eléggé valószínűtlen, hogy Farber tudott volna róla.)

A PAA-nak nem volt számottevő hatása. A következő hónapban a kisgyermek egyre rosszabbul lett. Sántítani kezdett, ami a leukémia gerincvelői megjelenésének volt a következménye. Fájni kezdtek az ízületei, de más, különböző helyeken jelentkező erős fájdalmai is voltak. A továbbiakban a rosszindulatú folyamat ráterjedt a combcsontjára, és a csontszerkezet meggyengülése miatt combnyaktörése lett, amely szinte elviselhetetlen fájdalommal járt. Decemberben már menthetetlennek látszott. A minden eddiginél keményebb lép alsó pólusa ekkor már leért a medencébe. A kisfiú tudatáig alig jutott el a külvilág, a végletekig fáradt volt, testszerte duzzanatok alakultak ki a bőre alatt, kísértetiesen sápadt volt, és már majdnem haldoklott.

December 28-án azonban érkezett egy újabb csomag, benne egy új B9-antagonista, az aminopterin, amelynek a kémiai szerkezete kismértékben eltér a PAA-étól. Farber abban a pillanatban felszívta egy fecskendőbe, amint megérkezett, és elkezdte vele a kis Sandler kezelését. Abban reménykedett, hogy legalább szikrányi javulást elérhet nála.

A hatás szembetűnő volt. Az addigra már csillagászati magasságokba érő fehérvérsejtszám – szeptemberben 10 ezer, novemberben 20 ezer, decemberben pedig már majdnem 70 ezer mikroliterenként – hirtelen nem nőtt tovább, és stagnálni kezdett. Még ennél is nagyobb esemény volt, hogy egyszer csak csökkenésnek indult. Az éretlen leukémiás sejtek száma jócskán megfogyatkozott, majd szinte teljesen normalizálódott: újév napjára a fehérvérsejtszám a csúcsérték egyhatodára, azaz majdnem a normális szintre csökkent. A rák nem gyógyult meg – a mikroszkópba helyezett tárgylemezen még ott voltak a rosszindulatú sejtek –, de ideiglenesen megtorpant, és dermedt hematológiai döntetlenbe fagyott a dermesztő bostoni tél hidegében.

Amikor 1948. január 13-án a kisfiút visszavitték ellenőrzésre a klinikára, két hónap óta először a saját lábán járt. A lépe és a mája annyira megkisebbedett, hogy – mint Farber feljegyezte – „a hasa körül lötyögött a ruhája”. Megszűntek a vérzései. Állandóan farkaséhes volt, mintha egyszerre akarná bepótolni a fél év alatt elszalasztott étkezéseket. A patológus feljegyzései szerint februárra Robert állapota, elevensége, étvágya és aktivitása megegyezett az ikertestvérével. Egyetlen rövidke hónap alatt Robert Sandler és Elliott Sandler ismét egyformának látszó ikrekké váltak.
(…)
1948 tele rendkívüli hideget, és gyászos hangulatot hozott Bostonra. A folyamatos hóviharok leállással fenyegették Farber kicsinyke osztályát. A Longwood Avenue felé vezető keskeny aszfaltutat halmokban borította a sáros jégtörmelék, a rosszul fűtött alagsori folyosókon fagypont körül volt a hőmérséklet. A szállítási nehézségek miatt nem érkezett annyi folsavantagonista, hogy naponta tudták volna adni, ezért kénytelenek voltak heti három injekcióra csökkenteni az adagolást. Amikor februárban vége lett a viharoknak, ismét visszatértek a napi dózisokhoz.

Eközben lassan terjedni kezdett Farber kezeléseinek a híre, és lassan szállingózni kezdtek a kis páciensek az osztályára. Minden egyes eset egyértelműen bizonyította, hogy a B9-vitamin antagonistái csökkentik a vérben a leukémiás sejtek számát, sőt, néha teljesen eltüntetik azokat – legalábbis egy időre. A kis Sandleréhez hasonló sikerek is előfordultak. Két aminoptrein kezelésben részesült fiú ismét tudott iskolába járni. Egy két és fél esztendős kislány, aki már hét hónapja nem tudott felkelni az ágyból, a kezelések után ismét elkezdett „játszani és futkározni”. A vérében az alakos elemek száma időlegesen visszatért a gyermekkori normálértékekre.


Ám minden egyes eset vége ugyanaz volt: néhány hónapos remisszió után mindig „relapszus”, azaz hanyatlás következett be, és a gyilkos kór végül legázolta Yella Subbarao leghatékonyabb készítményeit is. A csontvelőben ismét megjelentek a ráksejtek, majd betörtek a véráramba is, és ekkor már a legaktívabb folsavantagonisták sem tudták megakadályozni az elszaporodásukat. A kis Robert Sandler is csak néhány hónapig reagált jól a terápiára, 1948 nyarán azonban ő is elment.

A javulások ugyan ideiglenesek voltak, mindenesetre tényleg bekövetkeztek – és történelmi jelentőséggel bírtak. 1948 áprilisára már összegyűlt annyi adat, amennyi elég volt egy előzetes közleményhez, amely meg is jelent a New England Journal of Medicine-ben. Farber csoportja addig összesen 16 pácienst kezelt, akik közül 10 reagált a B9-vitamin antagonistáira, és 5 gyermeknél – azaz a teljes létszám csaknem egyharmadánál – sikerült elérni a diagnózis felállításától számított 4-6 hónapos túlélést is. A leukémia esetében fél év az örökkévalósággal ér fel.

Részlet Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyvéből.

Dr. Kelemen László fordítása

Libri Kiadó


A Betegségek betegsége a rákbetegség nagyszerű, mélyen emberi alapműve. Végigvezet minket a betegség történetén az ókortól napjainkig, és ismerteti a kezelés és megfékezés radikálisan új lehetőségeit. A Betegségek betegsége az emberi találékonyság, kitartás, állhatatosság, egyszersmind az önhittség, vakbuzgóság és a természetünkből fakadó hibák könyve. Mukherjee számtalan felfedezésről, buktatóról, sikerről és tragédiáról számol be, amelyeket elődeink megéltek egy olyan betegség tanulmányozása során, amely ellen csupán három évtizeddel ezelőtt is teljesen kilátástalannak látszott a küzdelem. Hősei emberek és orvosok, akik hegyeket mozgattak meg betegeik gyógyulásáért és az emberi tudás határainak kiterjesztéséért.





 
 
[ 2799 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/harmonet_kinai.png
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x