HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-23
Címlap / Te+Én+Szex / Szakíts, ha mersz, főleg, ha tudsz!

Szakíts, ha mersz, főleg, ha tudsz!

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-23

Hazugság vagy őszinteség? Ha nem vagy őszinte, úgy magadnak okozol fájdalmat, és semmi nem változik meg. Ha őszinte vagy, akkor viszont őt hozod nehéz, kegyetlen helyzetbe, holott nem szeretnéd ezt tenni! Ismerős a szituáció? Miért olyan nehéz szakítani?  

 

Rendezvénynaptár

Az ember a szokásainak a rabja. Hiába tiltakozunk ez ellen, ha végignézünk az életünkön, vagy akár csak egy napunkon, megláthatjuk, hogy mennyi mindent teszünk pusztán megszokásból. Nehéz ezeket levetkőzni magunkról, pláne, ha nem is akarjuk! És mi a helyzet a párkapcsolatokkal? Belegondoltál már abba, hogy miért vagy a pároddal? A válasz sokféle lehet.

Szerelemből! Na ez jó válasznak tűnik! De vajon 100-ból hányan válaszolnák ezt? Hát nem biztos, hogy túl sokan! Nagyon ritkák azok a kapcsolatok, ahol férfi és nő akár több éves együttélés után is szerelmet érez egymás iránt. Ritka, de nem lehetetlen! Irigylésre méltóak azok a kapcsolatok, ahol az unalmas hétköznapok nem ölik meg a szerelmet, hanem inkább még jobban egymáshoz fűznek két embert. Mindenki erre vágyik, és ilyen reményekkel vág bele egy-egy új kapcsolatba. Mi van akkor, ha a remény nem vált valóra, és a szerelem érzése mint a kámfor elillant a lelkünkből?


 

Mi tart minket mégis a másik ember mellett? Mi az a kötőerő, mely nem enged minket szabadon utunkra?

Első és legfontosabb tényező a ragaszkodás. Az ember úgy működik, ha része van valami jóban, akkor azt szeretné, hogy az a valami örökké tartson. Teljesen rendben is lenne ez így. Egy kapcsolat elején az ember nyilván szerelmes a másikba. Mindenki arra vágyik, hogy ez megmaradjon. De mi van akkor, ha ez az érzés mégis elmúlik? Akkor mihez ragaszkodunk még? Talán a másik személyéhez? De hát nem a birtokunk! Akkor esetleg a szerelem emlékéhez? Ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba! Ami egyszer elmúlt, azt nem lehet visszahozni. A szerelmet képtelenség újra generálni puszta akarattal!

Netán a tudathoz ragaszkodunk, hogy valakivel azért együtt lehetünk a szabadidőnkben?  Hát ez is egy lehetőség, de nem hiszem, hogy túlzottan kielégítő a válasz. Talán a vele átélt szex öröméhez? Na, ez már izgalmasabban hangzik. A szex mindig is a legerősebb kötőerő volt a földön (talán még a pénznél is erősebb!). De vajon meddig lehet ez a kizárólagos kapocs két ember között?

Vagy esetleg a biztonsághoz ragaszkodunk? Hát ez sem egy utolsó szempont! Ne felejtsük el, hogy az embernek a legnagyobb biztonságot a szokásai adják. Ezt az elvet alkalmazzák az óvodákban is a kisgyerekeknél. Rendszerességgel, időbeosztással, betanított cselekvéssorozatokkal olyan környezetet biztosítanak a gyermek számára, amiben ő biztonságban érezheti magát, és mindig tisztában lehet azzal, hogy hogyan követik egymást a történések. Ha kizárjuk az életünkből a meglepő fordulatokat, az újabbnál újabb lehetőségeket, a kockázatot, akkor automatikusan belesüllyedünk egy szokásvilágba, melyhez tudattalanul is elkezdünk ragaszkodni, hiszen az nyújtja számunkra a stabilitást, a biztonságot. Annak az érzetét, hogy ha hazamegyünk, minden ugyanúgy fog minket várni, ugyanott lesznek a bútoraink, ugyanabba az ágyba fogunk lefeküdni, ugyanazzal a személlyel. Minden a stabilitásról szól.

Félünk szakítani! 

Ez a látszat nyugalom, viszont csak a tudatunknak adhat biztonságot. Ha a lelkünk mélyére nézünk gyakran azt látjuk, hogy egyetlen egy dolog miatt vagyunk együtt párunkkal, mégpedig azért, mert félünk a szakítástól! Félünk attól, hogy elveszítjük a biztonságot. Elveszítjük azt a megszokott életmódot, ami a stabilitást, a nyugalmat adja számunkra, pedig igazából már nem is leljük benne örömünket.

Lelkünk mélyén újra érzelmekre vágyunk, azt szeretnénk, ha a szerelem újra életünk része lenne! Rádöbbenünk, hogy azzal az emberrel, akivel jelenleg együtt vagyunk, ez lehetetlen. Ekkor felmerül a bűntudat, hogy tulajdonképpen én most hazudok? De kinek? Neki is, meg magamnak is! Neki azért, mert magam mellett tartom, biztosítva ezzel a biztonságot, olyan dolgokkal áltatva őt, amik lehet, hogy nem is igazak. Magamnak pedig azért, mert én másra vágyom, mást szeretnék, többet szeretnék kapni és adni.

Dönteni kell!

Ha már eddig eljutottunk, és felismertük az érzelmeinket, akkor már csak a döntést kell meghoznunk. Lépünk, vagy nem? Nyilván úgy a legkönnyebb lépni, ha van egy harmadik személy, aki szinte kiránt minket a kapcsolatból, megfosztva minket attól a szörnyű érzéstől, hogy egyedül maradunk a bizonytalan magányban. Ez természetesen nyújt némi könnyebbséget, de ne gondoljuk, hogy valóban jobb lesz! Az ily módon létrejött kapcsolatok forgatókönyve mindenki számára ismert. Mivel ez egyfajta menekülési út, így sorsa is megpecsételt. Csak úgy tudunk utat nyitni egy új, az előzőnél magasabb szintű és jobb kapcsolat számára, ha az előzőt lezárjuk, és nem elmenekülünk belőle egy másik ember karjaiba!

De mi van, ha nincs harmadik? 

Mi van, ha tudjuk, hogyha szakítunk párunkkal, egyedül maradunk, és lehet egy ideig nem is jön új szerelem? A rizikó nagy, de megéri. Inkább legyen az ember őszinte mind magával, mind pedig a másikkal, minthogy hazugságban éljen! Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember így döntsön, és nehéz is végig csinálni úgy, hogy egyik fél lelke se sérüljön közben. De azért sikerülhet!

Háború helyett békében!

Egy szakítás során sok ember (legyen ő a kezdeményező, vagy akár az, akivel szakítanak) a kemény, kimért esetleg bunkó és vádaskodó stílus mögé bújik. Ezek pusztán védelmi reakciók. Így próbálják megvédeni magukat az esetleges fájdalmaktól, és a sérülésektől. Ne tegyük ezt! Egy szakítást úgy is végig lehet csinálni, hogy közben egyik fél sem veszti el a méltóságát, az emberi önérzetét, nem gázolunk a másik lelki világába, hanem csak egyszerűen elengedjük egymást. Nehéz, de megéri.

Senkinek nincs szüksége ellenségekre, márpedig ha durva módon szakítunk, akkor minimum egyet szerzünk magunknak. Legyünk tapintatosak a másikkal, hiszen lehet, hogy éveket éltünk vele együtt, és nyilván voltak boldog, örömteli periódusai is a kapcsolatnak! Nem kell mindent feketén látni ezután, ami a másikkal kapcsolatos! Nem kiálthatunk ki senkit sem egy „szemét alaknak” pusztán azért, mert az illető érzései megváltoztak! Emberek vagyunk, nem programozható gépek, melyek minden esetben a jól bevált régi programot követik. Fogadjuk el a változást, hiszen minden változás valami újat, valami jobbat hoz magával.

Tiszteljük egymást, magunkat, a múltat, a jövőt! De mindig a mában éljünk, a pillanat teremtő erejére bízva magunkat!

 



 
 
[ 7533 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 72
 
 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x