Ha elhagyott: Ő, vagy a szerelem
Címlap / Te+Én+Szex / Ha elhagyott: Ő, vagy a szerelem

Ha elhagyott: Ő, vagy a szerelem

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-05-25

Egyedül vagy? Én is egyedül vagyok. Akkor, azt hiszem, már ketten vagyunk. Nem olyan rossz ez a magány, termékeny, erős, de szédülök. Túl léphetek ezen? Elfelejtheted? Kibírjuk? 

 

Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom;
(Garai Gábor)

A vasárnap esték talán a legnehezebbek…
A szüleimmel olyankor szoktunk régen otthon kártyázni vagy a keresztanyámtól éppen hazafelé sétálni együtt kart a karba öltve. De még az is lehet, hogy éppen ott énekelünk egy családi találkozón… Apám ül a zongoránál, ő vezeti a spontán kórust… Csebogár, csebogár, sárga csebogár… Csak felnőtt koromban jöttem rá, hogy a csebogár nem egy cseh bogár, hanem a cserebogár rövidített változata, vasárnapi hevenyészett kórusművekben való éneklés céljából…

Csebogár, csebogár és Kati, te, Juli, Te, Ica, te, Cica, te… vigyázzatok, mert ha én egyszer elkaplak hangulatok…

A vasárnap esték éppúgy a családé voltak, mint a vasárnap reggelek, amikor szép tisztára sokszor mosott ruháimban, fehér nylon kesztyűkkel a kezemen, nyakamra aggatott igazat imitáló műgyönggyel mentem a templomba a szüleimmel…
A templomban aztán meggyóntan bűneimet és megígértem, hogy soha többé ilyet nem teszek… Gondolom apám is megígérte, aztán másnap már megint ivott és ordítozott velünk… Anyukám meg sírt, nagymama pedig elmenekült a másik lányához…

Társat választanál? Titkosrandi >>

De az már hétfőn vagy kedden történt…
Mert a vasárnap még szép volt, még a miénk volt, még az enyém volt, és úgy, hogy éreztem együtt vagyok azokkal, akikhez tartozom… Legalább ennyi nekem is járt…

A templomban mindig találtam olyan fiút, aki tetszett nekem, és vele szemezhettem végig…
Gondoltam, a legjobb helyen vagyok, hiszen akár percenként is meggyónhatom paráznaságomat, úgyis feloldoznak alóla, lévén, hogy  égbekiáltó bűnöm egész életemben aligha volt más.. Én legalább nem bántok ezzel senkit sem, csak magamat, mert hazafelé megint a szüleimmel bandukolok, és a fiúk még csak az eszembe se juthatnak, hiszen kislány vagyok, vagy ha már nem is olyan kicsi, de apám és családom akkori erkölcseinek megfelelően még évekig szűziességre ítélve…

A szerelem is úgy tört rám, mint valami derült bokorból a farkas ordítása….
A szerelem olyan volt, hogy többé már nem bandukolhattam nyugodtan már sem egyedül, sem mással… Vele akartam lenni folyton, csak őt nézni, csak őt hallgatni, csak benne elmerülni örökre… Kerestem a tekintetét, kerestem a szavait, kerestem a lehetőségeket, hogy együtt lehessünk, kerestem és néha találtam is egy helyet benne, amin keresztül az örökkévalóságba emelkedhettem…
 Ma már tudom, a szerelem csak akkor igaz szerelem, ha megadja az utat felfelé Istenhez, az örök egyesüléshez, a végtelen szimbiózishoz.

Én már akkor is csak erre vártam, erre vágytam, mint megannyi női társam… Egyesüljünk, szeretkezni se kell, de ha ez neki fontos, hát odaadom magamat…, a lényeg, hogy együtt legyünk mindig, feladva mindent, ami én vagyok, felolvadva benne, eggyé válva vele, az életemnél is jobban szeretve őt…

Hányszor kezdtem újra, próbáltam újra és újra megtalálni azt, akivel ezt lehet, aki ettől nem menekül világgá, aki megérti, hogy egy nőnek ez a legnagyobb vágya… nem az autonómiája… A nő autonómiája a férfi… Brrrrr, sikoltanak most fel a nemi egyenrangúságot hirdetők, brrrrr, de ha a szívükbe néznek, talán mégis egyetértenek velem….

Amikor eljött a szerelem, lángolt az arcom, kicsattantam az egészségtől, ezernyi ötletem volt, az élet minden porcikájában megszépült, és úgy éreztem, érdemes élnem…
Amikor elmúlt a szerelem, meghaltam és eltemettettem… Magam alá kerültem, tébolyongtam csak az utcákon, szét dűltem és összve estem, az ágyról lezuhantam éjjel, arrafelé, ahol ő aludt még nem is olyan régen…

Amikor itt volt a szerelem, minden rendben volt velem… Tudtam ki vagyok és miért élek…
Éreztem a végtelen erőmet és a felfoghatatlan szépségemet.

Amikor a szerelem elhagyott, nem tudtam már azt se, hogy ki vagyok… én…
Az énem feloldódott a másikban, és éntelen énnel élnem nem lehetett tovább ugyanúgy, mint addig őbenne, mert széthullottam atomjaimra, mert semmivé váltam szinte minden értelemben…

HarmoNet tipp: A szerelem kortalan >>



Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 8992 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x