Egy billentyűs, aki megbolondította a Colosseum muzsikáját...
Címlap / Boldog szülinapot / Egy billentyűs, aki megbolondította a Colosseum muzsikáját

Egy billentyűs, aki megbolondította a Colosseum muzsikáját

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-04-02

Dave Greenslade, minden idők egyik legnagyobb progresszív bandájában, a Colosseumban sosem törekedett csillogásra, és nem furakodott mások elé, szerényen megbújt az orgonája mögött, mert káprázatos játéka úgy is önmagáért beszél. 

 

A gombafrizurás ősz mester, Dave Greenslade január 18-án ünnepli 67. születésnapját. Aligha nevezhető sztárnak, nem szólnak róla a pletykák, mégis elképzelhetetlen nélküle a brit progresszív rock története.

A wokingi születésű Greenslade már igen fiatalon barátságot kötött a 20. század második felének első hangszercsodájával, a Hammond orgonával, és mint kortársai közül oly sokan, ő is belekeveredett a brit blues boomba. Először az 1960-as évek közepén figyelt fel rá a közönség és a szakma Chris Farlowe Fabulous Thunderbirdsében - aligha gondolta volna akkor, hogy a bikafejű énekessel való kapcsolat meghatározza pályafutását.

Igazi reflektorfénybe 1968-ban került, amikor a John Mayall Bare Wire című szvitjén közreműködő csapatból három muzsikus, Jon Hiseman dobos, Dick Heckstall-Smith szaxofonos és Tony Reeves basszusgitáros együtt maradtak, majd Greenslade-del és James Litherland gitárossal megalakították a Colosseumot. A zenekar a legenda szerint Lady Barbara Thompsonnak köszönheti a nevét: ő ajánlotta férjének, Hisemannek római nászútjuk során.


Greenslade volt az a bandában, aki kezdettől fogva a "klasszikus" elemeket szállította, és finom barokkos futamokkal bolondította meg a jazz-rockos kompozíciókat, mintegy bizonyítandó: bármilyen irányzat, stílus összebékíthető, ha értő kezekkel nyúlnak hozzájuk. Különösen szép orgona-betéteket hallunk az olyan Colosseum-darabokban, mint a Those About To Die, a Beware of Ides of March vagy a Daughter of Time, a csúcs azonban természetesen az 1969-ben megjelent Valentyne’s Suite, amelyben a Bach- és Sztravinszkij-motívumokat pompásan tudta ötvözni hol kifinomult, hol vad szólókkal, közben szívesen pihentette ujjait egy kis vibrafonozással, majd ő "ágyazott meg" a rock-história egyik legerotikusabb gitárszólójának.

Az orgonista "védjegyévé" mégis az 1971-es Colosseum Live című, korszakalkotó dupla album utolsó darabja, a Lost Angeles vált: a nagy kaliforniai földrengést felidéző közel negyedórás darab szédítő tempójú, szándékosan fals hangokkal is teletűzdelt bevezetőjében ott szól a katasztrófa kiváltotta pánik, emberek és emberi javak semmivé válása, mentők és tűzoltók száguldása. Ezt már a Colosseumnak az elsőnél is erőteljesebb második felállása adta elő, a gitáros Clem Clemson, a basszusgitáros Mark Clarke, az énekes pedig Chris Farlowe lett, akit Greenslade csábított a csapatba. A sok nagyágyú azonban nem bírta egymást sokáig, és még abban az évben szétváltak - akkor azt hitte a rock-világ, örökre.

Greenslade persze nem ült ölbe tett kézzel: megalakította saját zenekarát, amelyet egyszerűen Greenslade-nek nevezett el, a banda két billentyű-basszusgitár-dob felállásával a 70-es évek nagy progresszív vonulatának egyik különlegessége volt. (A basszust mellesleg Reeves kezelte). Sajnos ez a gárda sem élt sokáig, 1976-ban a kvartett feloszlott. Közben az orgonistának volt egy "másodállása" is: a korszak másik, fúvósokkal súlyosbított jazz-rock együttesével, az Iffel lépett fel koncerteken, de lemezfelvételeiken nem vett részt.
   
A következő bő másfél évtized elsősorban stúdiómunkával telt el Dave Greenslade számára: 1979-ben önálló művet írt Patrick Woodroffe angol fantasy-festő The Pentateuch of Cosmogony című sorozatához, a dupla lemez és a festményeket tartalmazó füzet a modern összművészeti törekvések egyik izgalmas példája volt. Írt rajzfilmzenét, és a BBC is felkérte őt két dokumentumfilm-sorozat zenéjére: az egyikben a gengszterizmus történetét, a másikban pedig a ragadozó madarak életét mutatták be. Közben rendszeresen játszott az egykori társakkal, különösen Farlowe-val, különböző formációkban.

Aztán 1993-ban megtörtént a csoda: a Colosseum "2. változata" ismét összeállt, eredetileg csak egy turnéra, de - újabb legenda - a záró, budapesti koncert olyan kirobbanó sikert hozott, hogy a hatosfogat úgy döntött: együtt marad. Azóta két új stúdióalbum is született, a Bread and Circuses (1996), majd a Tomorrow’s Blues (2003) és ezeken Greenslade szerzőként is fontos szerephez jutott. A csapat, amelyben a 2004 decemberében elhunyt Heckstall-Smith helyét "Barbara keresztanya" vette át, 2007-ben Live05 címmel koncertlemezzel jelentkezett.

A Colosseum tagjai közül Chris Farlowe és Clem Clempson tavaly a Paksi Gastroblues Fesztiválon járt a The Hamburg Blues Band zenészeivel. Akik nem látták ezt a csapatot május 2-án az A38 hajón pótolhatják, kihagyhatatlan bulinak ígérkezik!







 
 
[ 4641 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x