HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-19


Karácsony - a helyreállítás ideje

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-19

Mindannyian készülünk valahogy a karácsonyra. Ha este járunk az utcákon, nap mint nap több házat, kerti fát látunk "kidíszítve", gazdáik "hirdetik" környezetüknek, hogy közeledik a karácsony. Valamivel mindenki készül. Kit az aján­dékok beszerzése köt le, kit a több napos ünnep alatt a család ellátását célzó nagybevásárlás. Ki a karácsonyi éjféli misére készül egy kis "lelki feltöltődésre", mások rég nem látott kedves szüleik, nagyszüleik, rokonaik, vagy barátaik látogatását tervezik. 


Rendezvénynaptár
A  sok fáradsággal készített különleges ételeink  és süteményeink percek alatt eltűnnek majd az ünnepi asztalról. Mi marad meg a szeretet ünnepéről bennünk? Az együtt töltött  szeretetteljes  percek, hogy sikerült-e a rossz  dolgokat  rendbetenni,  elfelejteni, megbocsátani.

Vannak, akiknek igazán Jézus megszületésének az öröme melegíti át szívét. Csendes helyen leülve újból és újból olvassák a régi történetet, s átélik azt a nagy szeretetet, amelyet csak Jézus tud megismertetni az emberrel. Szeretet, az igazi mély szeretet átélése mindennél nagyobb örömet nyújt nekik.  Van, aki ráéb­redt olvasás közben arra is, hogy nemsokára itt az idő, hogy Jézus beváltja ígéretét, amit mondott tanít­ványainak: „Ismét eljövök, hogy magamhoz vigyelek titeket, hogy ahol én vagyok Ti is ott legyetek.”

Milyen időben élünk?

A második Advent idejében. Ahogyan Keresztelő János volt Jézus első eljövetelének „útkészítője”, mint „Kiáltó szó a pusztában”,  úgy a mai időben élő népnek fel kellene  ismernie, hogy minden jel azt mutatja: Jézus hamarosan  másodszor is eljön, nem mint kisgyermek, ha­nem mint Királyoknak Királya és Uraknak Ura. Figyeljük meg, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt, nagyon kevesen - csak a pásztorok és a napkeleti bölcsek – kutatták a próféciákat, s várták a jelt, hogy a kis Jézus megszületett. Ma is csak igen kevesen hiszik el, amit Jézus megígért tanítványainak:  Ismét eljövök, és magamhoz viszlek titeket. Kevesen készülnek, hogy öröm­mel üdvözölhessék: „Imé, a mi Istenünk, akit mi vár­tunk, örüljünk és örvendezzünk az Ő szaba­dításában,” s elvihesse őket, a már előre elkészített dicső mennyei otthonban.


Sok a vitás pont azzal kapcsolatban, hogy Jézus valóban ekkor született-e. Ha úgy ünnepeljük a Karácsonyt, mint Jézus születésének napját, gondolkodjunk el e földre jövetelének célján! Gondolkodjunk el azon a nagy lemondáson, alázaton, engedelmességen, a sok szenvedésen, amit a 33 év alatt földi életében átélt. Vajon gondolunk elégszer a cél beteljesedésén: hogy a bűntől megválthasson minden embert, aki követi őt a szenvedések útján ?

Mi is volt ez a cél?
A kereszthalál elszenvedése minden ember megváltásáért, azokért, akik viszont szeretik őt e földi életükben. Az igazi szeretet egy csodálatos érzés, időtálló, nem motiválja érdek. Nem számító, hanem igazi, mély szeretet, mely boldo­g­ságot ad annak, akiben ilyen szeretet él, s aki felé irányul szeretetünk.

Az örömünk alapja nem kimondottan Jézus születésének e napja volt, hanem az, aminek az év minden napján tudtunk örülni: hogy Jézus miérettünk is ott hagyta mennyei otthonát, miértünk is folyt drága szent vére, nekünk is megnyitotta a menny kapuját.

A szeretett tanítvány, János így mutatja be ezt a nagy szeretetet: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűne­inkért.” ( I.Ján. 4, 10.)

Ez volt Jézus földrejövetelének célja, s ha hús­vétkor elmélkedünk azon a nagy szenvedésen, kínon, hogy feláldozta magát, rádöbbenünk, hogy a cél megvalósult. Miért? Mert Ő nagyon szereti az általa megteremtett embert. Az Ő szeretete előtt nem volt akadály, mert a szeretet mindenre képes.

Embertársaink között milyen könnyű azt szeretni, aki minket is szeret. De ő azokat is szerette és szereti, akik ellene vétettünk. S most vére által kéri, hogy viszontszeressük őt. Ugyancsak János apostol írja itt az 5,3 versében: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”

Mikor nem nehéz az engedelmességünk Jézus iránt? Ha viszont szeretjük őt. Hogy is mondotta maga Jézus:  „szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Miért lesznek kevesen a keskeny úton? Ismét az ő szavát idézem: Nem nagyobb a szolga az Ő uránál, ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” S Pál apostol így írja: „ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róma8 ,17.)

Ha igazán szeretni kívánjuk Jézust, úgy engedelmeskedve néki, mint ahogy példát adott  „a keresztfának haláláig”, - akkor mi sem várhatunk mást e földi életünkben. De várhatjuk, hogy mellette lehetünk egykor a dicső mennyei otthonban, melyet készít a keskeny úton Vele járóknak.

A pásztorok kutatták a próféciákat, s figyelték a jeleket, melyek majd jelzik a Messiás megérkezését. A napkeleti bölcsek nem új isteneket kerestek, hanem kutatva az írásokat elindultak Jeruzsálembe, hogy megtiszteljék a zsidók királyának megjelenését, Heródes legnagyobb megdöbbenésére.

Hiszem, hogy nekünk is ma a  legfontosabb fela­datunk megérteni az ősi tanítások lényegét.


Az evangélium, - az örömüzenet -  igazi lényege a helyreállítás. Jézus földrejövetelének  célja az volt, hogy  érettünk lévő  szeretete,  kereszthalála által visszavegye az Ősellenség (Lucifer, a Sátán) kezéből   az elveszett  embert s a  földet is. Hiszen teremtéskor  a hatalmas Isten Ádámnak  és Évának azt mondta: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be  a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csuszó-mászó  mindenféle állatokon.”

De  ősszüleink – Ádám és Éva -  ezt az uralmat átadták  neki.  Az emberiség az  ő szolgájává lett, de a mi Istenünk gondoskodott arról a lehetőségről,  amely által az ember kiszabadulhat szolgaságából. „Mert úgy szerette  Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János) „Mert azért jött  az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács)

Tehát  rajtunk  múlik,  hogy  e szolgaságból ki akarunk-e szabadulni vagy sem, elhisszük-e, hogy Jézus annyira szereti  az emberiséget, hogy otthagyva gyönyörű mennyei otthonát, trónját,  azért, hogy elvégezze a helyreállítás munkáját,  hogy az emberért váltságdíjat fizessen. 

Vajon  a Szeretet ünnepén mi is  igyekszünk helyreállítani  az egész évben egymás ellen elkövetett dolgainkat, akár akaratlanul, akár akarva tettük  azt? Mindez nagyon szép lenne, ha teljes  szívből tennénk  azt,  s  ezután igyekeznénk  az ilyen „bántásokat”  elkerülni.

A  „szépítés”  házunkon belül és kívül  „fizikailag”  csak külső csillogás, amit az első eső vagy vihar  teljesen tönkre is tehet. A  sok fáradtsággal készített különleges ételeink  és süteményeink  is mind-mind  percek alatt  eltűnnek asztalunkról...  Mi marad meg a szeretet ünnepéről bennünk? Az együtt töltött  szeretetteljes percek, hogy sikerült-e  a rossz dolgokat  rendbetenni,  elfelejteni, megbocsátani ....  annyira, hogy többet ne kövessük el egymás ellen.  Ha jóleső, szeretetteljes érzéssel adtuk át, vagy vettük kezünkbe a virágot, az ajándékot, amit kaptunk. Ez is csak akkor ad majd tartós örömöt,  ha az ajándékozást nem egymás túllicitálása vagy a kivagyiság fűtötte, hanem igazi, teljes szívből-lélekből fakadó szeretet.

Ahhoz, hogy a Karácsony valóban a Szeretet Ünnepe lehessen, az év minden más hétköznapján is gyakorolnunk kell a szeretetet.

Feketéné  Bokor  Katalin

Képek:
piqs.de: NBS - Weihnachtlich
piqs.de: Heinz Hasselberg, Steinfurt - 337. Leuchtender Advent



 
 
[ 2868 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 

 

 





Templomi rózsaablak-mandala díszíti Uruguay 1995-ös karácsonyi bélyegét.

A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x