Ismeretlen erők mozgatják a világegyetemet
hirdetés
Címlap / Kütyü és tudomány / Ismeretlen erők mozgatják a világegyetemet

Ismeretlen erők mozgatják a világegyetemet

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-13

Saul Perlmutter amerikai, valamint Brian P. Schmidt ausztrál és Adam G. Riess amerikai csillagászoknak ítélték oda megosztva az idei fizikai Nobel-díjat - jelentették be a Svéd Királyi Tudományos Akadémián Stockholmban. 


Rendezvénynaptár
Perlmutter, Schmidt és Riess kapta megosztva a fizikai Nobel-díjat

A bizottság indoklása szerint a három tudós "a világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért" érdemelte ki a díjat.

Az elismeréssel összesen 10 millió svéd korona (326 millió forint) is jár, ennek felét Perlmutter, másik felét Schmidt és Riess kapja.

1998-ban a csillagászatot alapjaiban rengette meg két kutatócsoport akkor közzétett eredménye. A Perlmutter által vezetett csoport 1988-ban kezdte munkáját, míg Schmidt csapata - amelyben kulcsszerepe volt Riessnek - 1994-ben látott neki a feladatnak. Mindkét kutatócsoport a világegyetem feltérképezését tervezte a legtávolabbi szupernóvák azonosításával.


Az egyre összetettebb földi és űrbéli távcsövek, az egyre nagyobb teljesítményű számítógépek, valamint az új, digitális CCD képalkotás együttesen tették lehetővé, hogy az 1990-es években újabb részletekkel gazdagodjon kozmológiai tudásunk. A kutatócsoportok az Ia típusba sorolt szupernóvákkal dolgoztak. Ennél a típusnál kettős rendszerben lévő fehér törpecsillag termonukleáris robbanásáról van szó, miután a tömege anyagátáramlás vagy összeolvadás miatt meghalad egy kritikus értéket. Egyetlen ilyen szupernóva annyi fényt tud kibocsátani, mint egy egész galaxis.

Összesen ötvennél több olyan távoli szupernóvát talált a két csapat, amelyek fénye gyengébb volt az elvártnál, ami annak jele, hogy a világegyetem tágulása gyorsul. Ez a felfedezés azt jelentheti, hogy az univerzum egyszer a jövőben megfagy. A feltételezések szerint ezt a gyorsulást az úgynevezett sötét energia hajtja, az azonban még rejtély, hogy mi is ez a sötét energia. Eddig annyit tudunk róla, hogy a világegyetem háromnegyedét sötét energia alkotja. A 2011-es fizikai Nobel-díjasok eredményei tehát egy olyan univerzum feltárását segítették, amely nagy mértékben ismeretlen a tudomány számára - olvasható a Nobel-díj hivatalos honlapján.

Saul Perlmutter asztrofizikus 1959-ben született az Egyesült Államokban, 1986-ban doktorált Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetemen. Jelenleg is az egyetem, valamint a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium (LBNL) munkatársa.

Brian P. Schmidt amerikai és ausztrál kettős állampolgár, 1967-ben született az Egyesült Államokban, 1993-ban doktorált a Harvard Egyetemen. Jelenleg az Ausztrál Nemzeti Egyetem professzora Weston Creekben.

Adam G. Riess 1969-ben született az Egyesült Államokban, 1996-ban doktorált a Harvard Egyetemen, jelenleg a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem és a Hubble űrtávcső tudományos irányítását végző intézet (STScI) munkatársa.


Kiss László: ismeretlen erők mozgatják a világegyetemet

Valami olyasmi tölti ki az univerzumot, amiről nem tudunk semmit, viszont befolyásolja, gyorsítja a világegyetem tágulását - hangsúlyozta Kiss László, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének igazgatóhelyettese az MTI-nek annak kapcsán, hogy Saul Perlmutter amerikai, valamint Brian P. Schmidt ausztrál és Adam G. Riess amerikai csillagászoknak ítélték oda megosztva az idei fizikai Nobel-díjat.

"A felfedezés jelentőségét 1998-ban azonnal látta mindenki, ugyanis az univerzum tágulásával kapcsolatban egy teljesen meglepő dolgot talált két független kutatócsoport. A nagyon távoli csillagok, szupernóvák robbanását megfigyelve, a felfedezők arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum tágulása, amit már jól ismerünk körülbelül nyolcvan éve, gyorsul" - emelte ki a csillagász.

Kiss László ismertetése szerint a tudósok a néhány milliárd fényévnyire lévő Ia típusú szupernóvákat figyelték meg. Ezek a szupernóvák egy alosztályát képezik; szoros kettős vagy többes rendszerekben lévő úgynevezett fehér törpék végső robbanásáról van szó.

"A szupernóvákat standard gyertyáknak szokták hívni, mert olyan robbanásokról van szó, amelyek különböző helyeken, különböző alkalmakkor bár, de azonos módon játszódnak le. Egy elfajult csillag, egy fehér törpe omlik össze, robban szét. A robbanás feltételei minden egyes alkalommal ugyanolyanok, ezért, ha látunk egy-egy ilyen robbanást, akkor össze tudjuk egymással vetni őket, és meghatározni, hogy egyik a másikhoz képest milyen messze van. Az eljárás lényege a távolságmérés, a robbanás tulajdonságaiból ugyanis meg tudjuk mondani, hogy milyen messze történt és így következtethetünk az univerzum tágulására" - magyarázta a csillagász.

Mint kifejtette, mindenki azt várta, hogy ősrobbanás után a világegyetem tágulását a saját gravitáció lassítja.

"Ehhez képest a távoli szupernóvák vizsgálata arra a következtetésre juttatta a kutatókat, hogy az univerzum tágulása gyorsul. Ezt senki nem várta 1998-ban. A rákövetkező évtized azzal ment el, hogy a csillagászok próbálták megcáfolni az eredményeket, kideríteni, hogy mi volt elhibázott a mérésekben, de nagyon kis kisebbségtől eltekintve ma gyakorlatilag már mindenki elfogadja az eredményeket, a felfedezés kiállta az idő próbáját. Beigazolódott, hogy a távoli szupernóvák messzebb vannak, mint kellene, hogy legyenek. Amiből az következik, hogy az univerzum tágulása időben változik.

Valami van, ami kitölti az univerzumot, módosítja a tágulását és semmit sem tudunk róla. A felfedezés lényege, hogy nem értjük, hogy mi az az anyag, sötét energia, amely kitölti az egész világegyetemet. Ez a természet alapvető tulajdonságainak nem értésére utal. Olyan értelemben egy érdekes felfedezés, hogy nem valami konkrét elméletekből várt dolog kimutatásáról szól, hanem pontosan arról, hogy az elméleteink nem jók, mert a megfigyelések cáfolják a várakozásokat" - összegezte Kiss László.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag fényessége (néhány hónapon keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik. Neve az égbolton új csillagként való feltűnéséhez kapcsolódik, régebben hívták vendégcsillagnak is. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, mely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóva-robbanás közeli por vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt.


 
 
[ 3100 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x