A téli napforduló és modern életünk - Milyen a valódi karácsony?...
Címlap / Psziché / A téli napforduló és modern életünk - Milyen a valódi karácsony?

A téli napforduló és modern életünk - Milyen a valódi karácsony?

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-04-14

Ez az év leghosszabb éjszakája, ami egyben azt is jelenti, hogy holnaptól egyre fogy a sötétség ideje, hosszabbodnak a nappalok. Fogadjuk a Fényt az elévült, elhasználódott szokásainkkal szemben, engedjük be az Élet ritmusát mindennapjainkba!  

Sétáltam az utcán, körülöttem hömpölygő tömeg. Lekonyuló szájak, fénytelen szemek, automatikus munkába tartó lépések. A nap süt, válogatás nélkül a szomorúakra és a vidámakra, mogorvákra és a jóindulatúakra egyaránt. Fénye megbújik a pulóverek kötéseiben, a hajtincsek végén, a szájak legörbülő szegletében, s ha nyitott szívekre talál a szív rejtekeiben, onnan lüktet tovább. Láthatóan a legtöbb ember elcsigázva, fáradtan, de még ma újra nekirugaszkodik álmához hozzátenni egy kicsi pluszt. Karácsony készülődik, s mégis szomorúság ül a szemekben.

Kitörni akarás, sztrájk, jobbat akarás, méltóbb körülményeket, magasabb béreket várunk. Kitől? Élni pedig kell és most itt a XXI. sz. elején mindazzal együtt, amit ez a kor számunkra nyújtani tud. Vajon milyen mértékben és hogyan tudjuk ennek a modern kornak  a lehetőségeit használni, no és nem kihasználni? Hogy, hogyan él a ma embere, arról számos statisztikai adat  rendelkezésünkre áll, ahogy végtelen eszköz – ezotéria, természetgyógyászat, - arra vonatkozóan, hogy hogyan legyünk kiegyensúlyozottak, hogyan legyünk egészségesek, boldogok és mégis  szenvedünk. Megoldásokat  a leghatékonyabb módszert keresi a legtöbb ember, hogy végre nyugalmat leljen. Hogy hol az ember békéje, arra az ősi tanítások egyszerűen és nagyon szépen rámutatnak, de vajon mennyien  bátrak az ősi üzenetre tekinteni, s benne megmerítkezni?



Lelki közösségünk

Életünk nem csak a robot, a pénz, az élvezetek és a problémák, hanem más is. Ez a más: lelki közösségünk, a Mindenséggel való kapcsolódásunk, teljességünk, a hála, köszönet földi életünkért,  szolgálatunkért való örömünk kifejeződése. Nekünk magyaroknak a tánc, az Ég, a Mindenséggel, a kozmosz való kölcsönösségünk. Ünnep ez, hiszen a hétköznapi szűkre szabott életvitelből az ünnepi látásmód emel ki bennünket. Így lehet az, hogy mindennapokban jelen van az ünnep, hogy mindennap megtaláljuk az aznapi kegyelmi ajándékot, az aznapi csodát.

Ősi magyar hagyományaink őrzik  azokat a tanításokat, melyek gyógyírt jelentenek a mai modern életvitel okozta sérülésekre. A magyar ember szomjúzik: szeretetre, megértésre, gyarapodásra vágyik. Életének tápláló forrásvizét,  az őseink által járt Út tárja fel számára.

Kérdéseken keresztül halad az ember magában felfelé, s ezek a kérdések létezésének mivoltát kutatják, eredetének értelmét, emberi létének gyökereit. Mi az a más, mint a rohanó hétköznapok? Mi van az életen túl, hova megyünk, honnan érkeztünk? Ki vagyok én? Ha ilyen módon helyezzük távlatokba gondolkodásunkat, megértjük őseink gondolkodását és azt, amit követtek, követni tudjuk. Őseink  olyan tudást  hagytak ránk, melyek vezetésében közelebb kerülhetünk létezésünk lényegéhez, az igazság felismeréséhez.

A téli napforduló

December – Álom Hava hónapunkban  magyar ősvallásunk szerint, meghal az Óesztendő és megszületik az Új. Élet és halál. ...”halál-é hernyónak bábba szövődése?” –hangzik el a Yotengrit 2. kötetében. Hogyan érthetnénk élet és  halál fénytáncát, amikor a félelem és a kétségek, legtöbbször a bűntudat keményíti szívünket?  Álom hava emlékeztet bennünket az alvó emberre, ki sötétben él, s mégis eljön számára a lehetőség , hogy megteljék fénnyel, megújuljon. Regősök hozzák számára az üzenetet: „Kelj fel, gazda, kelj fel, szállott Isten házodra...” „Ó élet, édes napfény, ó édes Napocska! Ó élet, ó napfényédes Napocska!” „homlokomon vagyon fölkelő fényes Nap” és a juhászok botjának végén pedig fényes aranycsillag ragyog a Napisten, Mitrász jelképe. Bátran lássunk őseink szemével, hogy láthassuk a Napot, „ melyet Gönüz Istenősünk orcájául választott”. A Nap melege nélkül nincsen élet. A Nap fénye és melege életre kelti teremti az életet. A Nap az  Élő a legÉlőbb, az Isten.

Kerecsen – Karácsony (kara: sötét, csony: változik) Ünnep, a Fény születése, megújulás, amikortól a Nap egyre magasabbra emelkedik az égen. Egy fadarabra mondjuk rá az elmúlt esztendő elhasználódott nehézségeit, bajait, majd elégetjük a földi Napban, a tűzben azokat. Sólymot röptetünk a Napba, hiszen ő a közvetítő égi és földi világ között, Isten üzenetének hozója. Mágját gyújtunk, a Fényt, a Napot idézzük általa, mely Krisztus sötétségen uralkodó Fénye is egyben.
„Köszöntelek téged, Istennek szent igéje, Istennek szent rendelése, fényes világ, ki a fényes világot megfényesítetted, édes áldott Napom, adj szerencsés mai napot, boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, és minden jóra menendőséget...”
- köszöntik a gyimesi csángók reggeli imájukban a Napot.
„A székelyek Nap-Hold jelvényei, a Napba-pillantás szokása, a Napvárás Hargitán, utalnak a Büün vallás által őrzött hagyományra is.”
(Máté Imre: Yotengrit)

„Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágát,Virága szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Szűz Máriát, Szűz Mária szülte Jézus Krisztust – Világ megváltóját.” ( régi magyar imádság)

Ha Fényről, Napról, az Életről, megújulásról emlékezünk, ünnepeljük Boldogasszonyt, Szűz Máriát, kiáltal megszületik a teremtő Fény. Ő az, aki által elbírjuk viselni a Fény kegyelmi pillanatait. Csak benne és az általa való vezetésben tudunk az Élet felé fordulni. Mert semmi sincsen Isten, a Mindenség nélkül, a Nap, a Fény nélkül. Ember sincsen, lélegzet sincsen, test sincsen, se szó, se csók, se szeretet, se ünnep. Emberi  életünk szolgálat, értelmét részként, a Mindenség részeként leljük meg. Egyek vagyunk, részei vagyunk egy nagyobb szívnek. Kicsiny kis szolgálói vagyunk a teremtő Egésznek. Tökéletesedni vágyunk, Istenre hasonlítani cselekedetben, gondolkodásban és látásmódban, a szívünk kifejezésében. Mindezt hordozzuk magunkban ősidők, életek óta, de álmunk mélyebb annál, mint sem, hogy láthassuk magunkat Istenben. Kerecsen Ünnep, a Karácsony Fénye, a Nap, Gönüz Apánk arcának emelkedése az égen lehetőség az ébredésre. Ébredésünket kíséri Ukkó a homlokán Holddal ékes,- a gyimesi csángók a Holdat Babbának hívják, a Hold Aszonyát Babba Máriának - a Boldogasszony, ki jelen van fűben fában, földben, a lélegzetben, az ég kékjének szikrázó fényében, minden szemben.

Fogadjuk a Fényt az elévült, elhasználódott szokásainkkal szemben, engedjük az Élet ritmusát mindennapjainkba beleszületni: „az élethez, az élettérhez minden élőlénynek joga van, a dúvadnak is, a gaznak is. Írmagostól semmiféle férget, semmiféle gazt nem szabad kiírtani, mert az is az istenek gyereke, s nem tudhatjuk, hogy mi vele az „egek szándoka.”- hangzik a Büün tanítása hasonlatosan a Napéhoz: mindenkire ontja a Fényét. Istennek  hála érte.
 
 
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 4348 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x