Black Country Communion - az év hard rock lemeze
Címlap / Sztárock / Black Country Communion - az év hard rock lemeze

Black Country Communion - az év hard rock lemeze

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-02-17

Azok a rock fanatikusok, akik egykor a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Heep muzsikáján szocializálódtak, végre egy olyan mai lemezt hallgathatnak, amely közelít a nagy elődök színvonalához. 

 

Rendezvénynaptár
Joe Bonamassa, Glenn Hughes, Jason Bonham és Derek Sherinian alkotta meg azt a tucatnyi dalt, amelyet elhelyeztek a bemutatkozó korongjukra. Természetesen, szinte a banda ötödik tagjának számít a producer, Kevin Shirley is, aki olyan zenekarokkal dolgozott korábban, mint a Led Zeppelin, a Rush, a Black Crowes, az Iron Maiden, az Aerosmith és még hosszan lehetne sorolni a műfajhoz való kötődését.


Glenn Hughes az egyik interjúban megjegyezte, hogy ezt az albumot a rock fanatikusainak készítették. Bár ő Amerikában él, de a dalok soundja egyértelműen blues alapú brit hard rock. A nevüket is attól a közép-angliai füstös iparvidéktől kölcsönözték, ahol Glenn és Jason született. A két amerikai, Bonamassa és Sherinian könnyen magáévá tette az angliai hard rockot, ugyanis a 70-es években ez volt a zenei világ vezető stílusa, a progresszív rock mellett. Az igényes rockzenével való ismerkedésüknél ők is mi mást hallgattak volna? Bonamassa egyébként is rajong az angol gitárosokért, bár nemrég Walter Troutot nevezte a szakma legjobbjának. Erre meg azt mondhatjuk, hogy Walter is az „alapkiképzést” John Mayallnál kapta meg, akit ugye nem kell bemutatni?!


Ezek után térjünk rá a lemezre! Egy olyan basszus-riffel kezdődik a „névadó” kompozíció, hogy a fal adja a másikat, a One Last Soul-ban pedig már egy könnyen befogadható dallamot bontanak ki, megmutatva, hogy mire számíthatunk a továbbiakban. Itt jegyezném meg, hogy Jason dobjai a lemezen végig olyan erőteljes alapot biztosítanak a fiúknak, hogy arra még Bonzo is büszke lenne!

A The Great Divide-ban felsír Joe gitárja, de ebben már nagyon él Hughes is, akiről megállapítható, hogy a sokakat idegesítő énekesi manírjait nagyon visszafogta végig a dalokban, hangja a legszebb éveit idézi. Bár, azt sosem vitatta senki, hogy a legjobb rockénekesek között van a helye évtizedek óta. A Down Again hangzása pedig olyan, mintha egy időutazáson vennénk részt, vissza a 70-es évekbe, sőt egész Hendrixig!


A lemez 5. dala a Beggerman, ennél kicsit „megpihenhetünk”, mert eljutottunk a lemez legszebb kompozíciójához, amelyet Bonamassa énekel. A Song Of Yesterday-nek, a hard rock legcsodálatosabb felvételei között van a helye! Ebben a dalban mutatja meg leginkább mire képes ez a banda már most és remélhetőleg a jövőben is. Semmi baj nincs azzal, hogy Zeppelinesnek érezzük, sőt, valamit csak kellett hoznia Jasonnak is az apjától. (he-he) A hatásos nagyzenekari hangszerelést Jeff Bova követte el, aki korábban Bonamassa szólólemezein is dolgozott.

A No Time kemény riffjei után a középrészben kapunk egy kis keleties kitérőt, majd újra fokozzák a tempót a fiúk. A Medusa, - Hughes régi kedvence lehet – ugyanis ezt még első bandájának, a Trapeze-nek a repertoárjából bányászta elő. Megérte elővenni ezt a roppant hatásos dalt, Bonamassa gitárja nagyon állat és Glenn hangja is bámulatos! A következő, The Revolution Me című dalban remekül énekel Joe is, amit – mint bevallotta – Kevin és Glenn unszolására vállalt be, Bonamassa eredetileg csak gitározni akart volna mindegyik dalban, mi csak jól jártunk, hogy hagyta magát rábeszélni az éneklésre.


A Stand (At the Burning Tree) című számban végre előjön az eddig eléggé háttérbe szorított Sherinian is a Hammond-orgonájával, majd ismét a dögös gitár-riffeké főszerep. A Sista Jane című opusban Bonamassa és Hughes együtt énekel, remekül kiegészítik egymást, ebben Joe gitárja Claptont idézi a Creames időszakából, ami bizonyára nem véletlen…

Végül eljutunk a Too Late for the Sun című, több mint 11 perces remekműig, amelyben szintén ketten állnak az énekmikrofon mögött, felelgetve egymásnak, míg a háttérben sejtelmesen szól a gitár, amelyből úgy három perc után valami káprázatos gitárszóló bontakozik ki, s ha ez nem lenne elég Sherinian ismét megmutatja, hogy mestere az orgonának. A feszültséget úgy adagolják a fiúk végig ebben a kompozícióban, hogy szinte beleborzongunk.

Hát ennyi! Mi mást tehetne az ember ezek után - újra a CD elejére áll!







 
 
[ 3692 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 72
 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x