Elfelejtett zenekarok (2. rész) - Bakerloo
Címlap / Sztárock / Elfelejtett zenekarok (2. rész) - Bakerloo

Elfelejtett zenekarok (2. rész) - Bakerloo

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Mindössze egy lemez maradt utánuk és alig két év, amit együtt töltött ez az angol heavy blues-rock trió, jelentőségük mégis óriási, hiszen ez volt az első bandája Clem Clempsonnak, aki később a Colosseumban nálunk is ezrek kedvenc gitárosa lett! 

Az 1968 elején Staffordshire-ben alakult trió kezdetben The Bakerloo Blues Line néven lépett színpadra, a gitáros-énekesük Dave Clempson volt, akire még a suliban ragadt rá a Clem becenév. (Elmondása szerint csak az édesanyja hívta Dave-nek, azt pedig ki nem állhatja, ha együtt használják a Dave Clem-et!) A basszusgitárosuk Terry Pool, míg a dobosuk – hosszas keresgélés után – Keith Baker lett.

Ami a hangzásukat illeti, nyilvánvaló, hogy abban az időben a Jimi Hendrix Experience és a Cream hatása alól ők sem tudtak szabadulni. Egy 2003-as interjúban Clempson elmondta, hogy Hendrix volt a kedvenc gitárosa. A Bakerloo névre rövidített formáció menedzsere Jim Simpson lett, aki több más csapatnak az útját is egyengette, mint az Earth nevű együttesét, amely később Black Sabbath néven „cseppet” már jobban ismert! Jó barátságba került a gitárosukkal, Tony Iommi-val, akinek mindig nagyra értékelte a játékát.


Annál több baja volt viszont a saját énekhangjával, amit ki nem állhatott (milyen érdekes, ezzel Hendrix is így volt), oly annyira, hogy a Bakerloo rövid pályafutása alatt szinte végig valami karizmatikus énekest keresett maga helyett – sajnos nem talált. Persze magasra tette a lécet, olyan kaliberű énekest szeretett volna, mint Stevie Winwood! (Ez ma sem lenne könnyű!) Abban az időben gyakran felléptek Birmingham-ben a Henry’s Blues House nevű klubban, ahová néha ellátogatott két fickó is és beszállt hozzájuk jammelni. Nem fogják kitalálni a nevüket, vagy mégis? John Bonham és Robert Plant! Amikor Plant elkezdett énekelni, Clem tudta, hogy ő lenne az igazi, de akkorra már Jimmy Page lecsapott mindkettőjükre!

Legközelebb 1968. október 18-án futottak össze, amikor a Bakerloo együtt lépett fel a debütáló Led Zeppelinnel a londoni Marquee Klubban. Sikeres volt a Bakerloo szereplése is, amit jelez, hogy kiadták tőlük az első kislemezt rajta a Drivin’ Bachwards és a Once Upon A Time című kompozíciókkal. A Drivin’ Bachwards érdekessége, hogy abban Bach I. Lantversenyének motívumaira ismerhetünk, amit egyébként a Jethro Tull is magáévá tett a Bouree-ban. A komolyzenei kötödésről itt annyit, hogy Clempson – bár focista szeretett volna lenni – de a szülei inkább a zongora mellé ültették már négyévesen. Tíz éven keresztül gyűrte a billentyűket, de elmondása szerint nem sok örömét lelte benne, aztán a tinédzserkori lázadás őt is a gitár bűvkörébe vitte, a mi nagy szerencsénkre!


1969 végén piacra dobták tőlük a nevüket viselő albumot, amelyen mindössze hét felvétel szerepel, de a későbbi kiadásokra még két bónuszt is rátettek. Az LP-n a saját szerzemények mellett megtaláljuk Willie Dixon sokak által citált veretes darabját a Bring It On Home-ot, amellyel nem vallottak szégyent. Érdekes, bár kissé szokatlan a Last Blues című kompozíció, viszont nagyon emlékezetes a This Worried Feeling című szám előadása, nem beszélve a Son Of Moonshine-ban hallott gitárőrületről, hihetetlen, ahogy Clem ebben a közel 15 percben játszik. Nem véletlen, hogy sokan – többek között én is -  már azóta Anglia 10 legképzettebb gitárosa közé sorolják hősünket. Így vannak ezzel azok is, akik ugyan a Bakerloo muzsikáját sosem hallották, de jól ismerik Clempson játékát a Colosseumból vagy a Humble Pie-ból, esetleg amit Jack Bruce, Roger Daltrey, Cozy Powell vagy David Byron énekes társaságában előadott.


Ha már a Colosseumot említettem, akkor tulajdonképpen ez a banda lett a Bakerloo „végzete”, ugyanis 1969 őszén az angliai közös turnéjukon Jon Hiseman szemét nem kerülte el Clem fergeteges gitárjátéka. Hamarosan jött is az ajánlat a Colosseum dobos főnökétől, aminek Clempson, (megértjük így utólag) nem tudott ellenállni, bár, bevallotta, hogy sokáig szégyellte magát a döntése miatt, hogy cserbenhagyta a társait. Ugyanis akkor már több próbán túl volt és néhány bulit is lenyomott Cozy Powell az „ezerkezű” dobos és Dave Pegg basszeros társaságában, velük nagyon jól érezte magát, de még ekkor is gyötörte a megfelelő énekes megtalálása. (A Colosseumban aztán nagy megkönnyebbülésére csak néha kellett vokáloznia. De mi mást is kellett volna Chris Farlowe mellett?!)

A banda The Grass Is Greener című harmadik albumán (1970) már Clem játszik James Litherland helyett. Sajnos ez a Colosseum mindössze még egy évig állt fenn, innen hősünk útja a Humble Pie-ba vezetett, de ez már egy másik történet…


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 3786 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x